Kapjuk el a talmi gondolatokat

„Harcunkkal leromboljuk a terveket, és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre.”

2 Kor 10:5

Majd elveszek a Barnes & Noble könyvklub felpuffasztott foteljében. Ha a hátamat nekitámasztom a párnának, a talpam el sem éri a padlót. Így hát inkább magam alá húzom a lábamat, s befészkelődöm a fotel mélyébe. Figyelmemet a kiválasztott könyvre fordítom. Emberek mennek el mellettem – vasárnap van, a klubban csúcsforgalom -, de észre sem veszem. Tetszik, amit olvasok. A szerzővel lépést tartva haladok előre – itt, a hatalmas fotel mélyén.

Eltelik vagy húsz perc, míre először felnézek, és nyújtózkodom egyet. Belátok a könyvklub kávézójába vagy tíz méterre előttem. Ténfergő emberek, senki sem tűnik ki a többi közül. Majd észreveszek egy porcelán babára emlékeztető hajkoronát. Ragyogó szemű kincse valakinek. Vonzó, magabiztos nő, mozdulatai azzal a különleges légkörrel veszik körül, ami csak a régi, jómódú, déli telepesek sajátja.

Már csak őt figyelem, a kávézó elveszíti érdekességét. Mindaddig, míg pár perc múlva be nem lép egy sötét hajú, öltönyös férfi, s beáll a kávézóban a sor végére. Öltönyének eleganciája nem illik a helyhez és időponthoz, de úgy vélem, egy khaki színű terepruhában is kitűnne a többiek közül.

Nem veszem le róla a szemem, míg araszolva a sorban várja, hogy odajusson a pulthoz, s megrendelhesse a kávéját. Aztán újra a nőre esik a pillantásom, aki közben leült egy asztalhoz, divatos táskáját, mobiltelefonját maga mellé tette, valami papírokba mélyed, mint aki fontos dologgal van elfoglalva. De legalábbis valami jó dologgal. Ahogy saját gondolataimra fordul a figyelmem, rájövök, hogy épp azon morfondírozok, hogyan lehetnék olyan vonzó és tekintélyes, mint ezek ketten.

Hát ez eléggé ironikus, ha azt vesszük, hogy pár oldallal korábban megtorpantam, mikor a szerző a következő kérdést szegezte nekem: „Mikor vált isteneddé az, hogy jól nézzél ki?” A kérdés annyira mellbe vágott, hogy elővettem a naplómat, és felírtam későbbi megfontolásra. Mikor visszatérítettem a figyelmemet a kávézó ragyogó vendégeiről, eldöntöttem, hogy most van itt a „későbbi” megfontolás ideje. Tollam a következő sorokat írta a naplómba, amit Isten és én szoktunk olvasni.

„Amikor meglátok valakit, aki véleményem vagy a világ véleménye (ez a kettő elég gyakran ugyanaz) szerint jól néz ki, a figyelmem rátapad. Érzem, hogy a pulzusom is gyorsabban ver. Ez mindig így van, ha tetszik az, amit látok, legyen bár egy személy, egy festmény, vagy egy hamvas, érett szilva. Csodálom és vonzódom hozzá, vágyom rá. És őszintén bevallom, hogy azt szeretném, ha én is ugyanezt váltanám ki másokból. Miért??

Talán mert úgy tűnik, ami vonzó, annak hatalma van. Talán mert az olyan elme, amelyik nem Krisztusra irányul, abban leli legnagyobb örömét, ha csodálják. De hát most itt ülök, kicsit zilált külsővel, a hajam fodrász után kiált, lábamat magam alá húzva kuporgok egy fotelben. És ugyanolyan őszintén mondom, hogy élvezni akarom az ittlétet ebben az állapotban, lelkiismeret furdalás nélkül. Anélkül, hogy azon aggódnék, nem vagyok eléggé ragyogó és élire vasalt. Szeretnék tökéletesen kinézni mindig, és ugyanakkor nem akarom, hogy ez a vágy uralkodjék rajtam. Annak látom, ami: a külső bálványozásának. Azt választanám inkább, hogy akkor nézzek ki jól, mikor ebben örömöm telik, vagy mikor a szerepem megkívánja. De nem akarom, hogy a vonzó külső az istenemmé váljék. Köszönöm Istenem, hogy te a szívemet nézed, és nem a külső megjelenésemet.”

Azzal, hogy sikerült elkapnom, és megfelelő mederbe terelnem a gondolataimat, visszatérhettem a könyvemhez. Elégedetten. Lábammal a fenekem alatt, mint egy kisgyerek. És újra csatlakozom a szerzőhöz, megfeledkezve magamról és a kávézó ragyogó vendégeiről. Az értelmem újra megtapasztalta a szabadságot Krisztusban – és ez sokkal ízesebb, mint a világ bármelyik tejszínhabos kávéja.

Drága Szentlélek, kérlek, segíts, hogy tudatában legyek gondolataimnak. Hozd őket elém, segíts, hogy rendbe szedjem a soraikat, s irányítsam őket az Igazság felé. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.14., Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)