Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (30) belső békesség (14) belső viharok (25) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2216) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (34) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2018. március 17., szombat

Olvasói levél: Eltévedtem...


„Eltévedtem, merre menjek?
Hol talállak, Uram, Téged?
Jobbra-balra, nem tudom…
Vezess engem, Királyom!”

Ezt a kedves dalrészletet egy hittanórán hallottam, még évekkel ezelőtt. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy eszembe jutott volna, s most szinte minden napom végigkíséri.
Végzős diákként elmondhatom, hogy ez az időszak számomra az útkeresések időszaka. S azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk, akik életünk egyik meghatározó szakaszából készülünk átlépni egy másikba. Olyan ez, mintha az út, amit eddig egyenesen követtünk több ágra szakadna. Dönteni kell, hogy merre tovább.
De ez a döntés nehéz.
Hiszen mi lesz, hogyha nem a helyes utat választjuk? Ha nem ez az, ami nekünk rendeltetett? Mi lesz akkor, ha még nem vagyunk elég felkészültek az új útra?
A rengeteg kérdésben olyan könnyen el lehet tévedni… Olyan könnyen meg lehet feledkezni arról, hogy van, aki vezessen, aki utat mutasson.

Az osztályukban év elején elhangzott a „nagy kérdés”: merre tovább? Hezitálás nélkül mondtam ki a Bölcsészetet. Mindig is szerettem a szép történeteket, a könyveket, az irodalmat. A szövegírás is kedves társammá vált az idők során, s egy alkalommal, amikor egy szomorú barátomat sikerült felvidítani egy történetemmel, tisztán éreztem, hogy ezt kell csinálnom. Éreztem, hogy ez lehet Isten terve velem, hogy ez az a talentumocska, amivel sáfárkodnom kell.
De azóta sok minden történt. Aprónak tűnő és számomra szégyenteljes dolgok (gyengébb minősítéseket kapni irodalom dolgozatokon, mint tökéletes; nem dobogósként végezni az anyanyelvi vetélkedőn; látni, hogy mások jobban, sokkal jobban csinálják, mint én …), amik ahhoz vezettek, hogy mikor legutóbb elhangzott a „nagy kérdés”, egy „Nem tudom” elmotyogásával válaszoltam.
Ekkor még csak sejteni véltem, amit padtársam, Andreea tisztán látott: eltévedtem.
Eltévedtem és nem tudtam, merre menjek. Úgy éreztem, reménytelen a helyzet és kezdett eluralkodni rajtam a bizonytalanság és a félelem. Kérdések ezrei cikáztak a fejemben és egyre erőtlenebbnek éreztem magam. Mi lesz, hogyha nem a helyes utat választottam? Ha nem ez az, ami nekem rendeltetett? Mi lesz akkor, ha még nem vagyok elég felkészült az új útra?
Ekkor Andreea a kezembe adta a telefonját és egy széles mosoly kíséretében azt mondta. ezt olvasd el. A sorok közt haladva egy Virtuális Kávézóban találtam magam, ahol egy oldalnyi frissen gőzölgő olvasmánykávéval a kezemben egy Csendes Percet tölthettem el Istennel. Az író mintha hozzám szólt volna a képernyőn fekete-fehéren világító szavak mögül, őmögüle pedig mintha Isten szólított volna meg:

„Ne félj, csak higgy!”

           
Uram, köszönöm, hogy mindig mellettünk vagy és utat mutatsz, amikor eltévedünk! Köszönöm a barátságot és Andreát, aki meginvitált a Virtuális Kávézóba, köszönöm azokat, akik a kávézó működtetésével foglalkoznak és köszönöm a Csendes Perceket, amelyeket itt tölthetünk el Veled!

Szalma Krisztina Renáta



1 megjegyzés:

  1. Köszönöm, köszönöm Uram hogy a mai modern világvan is megtalálod azutat hogy mikèpen èrintsd meg gyermekeidet. Köszönöm azokat az embereket akik munkàján keresztűl ezt teszed.

    VálaszTörlés