ELVÉGEZTETETT

"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!" 

(Zsid 12:2)

Jézus arca kissé kisimult, és a délutáni ég újra világosodni kezdett, ahogy a Megváltó az utolsó szavakra nyitotta száját: "Elvégeztetett!" ... "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" (János 19:30, Lukács 23:46)

Ahogy kilehelte lelkét, a föld hirtelen megremegett: megindult egy szikla, egy katona pedig megbotlott. Azután amilyen hirtelen megtört a csend, olyan hirtelen vissza is tért.

Most már minden csendes. Vége a gúnyolódásnak, nincs kit gyalázni.

A katonák a halottak elrendezésével foglalatoskodnak. Két jól öltözött, jó szándékú ember érkezik, és megkapják Jézus testét.

Nekünk pedig megmaradnak a halálának emlékei: három szög egy fémdobozban, három kereszt alakú árnyék, és egy fonott korona vérvörös tüskékkel.

Bizarr gondolat, hogy a koronán található vér nem egy emberé, hanem Istené!

Észvesztő arra gondolni, hogy ezek a szögek rögzítették a keresztre a bűneidet!

Ugye te is furcsállod, hogy egy gazember imádkozott, és meg is hallgattatott? Vagy ami még nehezebben érthető, hogy a másik gazember egyáltalán nem imádkozott!

Abszurd és ironikus dolgok jellemzik a Golgotát.

Mi másképp írtuk volna meg ezt a forgatókönyvet. Ha bennünket kérdeztek volna, hogy Isten miként váltsa meg ezt a világot, akkor rendezésünk másképp festene. Fehér lovak, csillogó kardok a Gonosz leterítve, Isten pedig dicsőségesen trónol!

De hogy Isten a keresztre szegezve függjön, fölrepedt ajkakkal, megdagadt szemmel, vérbe fagyva? Miután arcába szivacsot nyomtak, oldalába dárdát szúrtak, köntösére sorsot vetettek?!

Mi aztán nem így vetettük volna papírra a megváltás drámáját, de ez nem is ránk volt bízva! A szereplőket és kellékeket a menny válogatta, az eseményeket maga Isten rendezte. Nem bennünket kértek ennek az órának a kigondolására!

Arra azonban minket kértek, hogy reagáljunk a történetekre!

(Max Lucado: Elvégeztetett)
fotó: pinterest.com