Önmagamat a második helyre kellene tennem...

A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.

(Szánjátok oda egymásnak magatokat testvéri szeretetben. A tiszteletadásban a másikat helyezzétek önmagatok elé. -- Angol fordítás, Római levél 12:10)

Bevallom, nehezemre esik a nehezen kezelhető emberek felé szolgálni. Azokra gondolok, akik fájdalmas csiszolással formálnak bennünket. Dörzspapír embereknek hívom őket. Tulajdonképpen ezeknek a smirgli embereknek kellene felém szolgálni, hogy elfeledtessék velem azt a sok fájdalmat, melyet okoztak! Nincs igazam? Tudom jól, sajnos a világ működik így, Istentől ez a szemlélet nagyon távol áll. A mi Atyánk ezeket a nehéz természetű embereket feltétel nélküli szeretetével veszi körül. Ő túllát a hibáikon, és a szükségleteiket tartja szem előtt.

Dörzspapír emberek felé nehéz szolgálni, és nehéz nekik segíteni, mert ritkán tekintenek önmagunkra úgy mint egy szükségben lévőre. Mások szükségleteire sem érzékenyek, nem tudnak empatikusak lenni, szívesen uralkodnak és kontrollálnak másokat. A manipuláció a fegyverük. Ezek a smirgli emberek úgy gondolják, hogy a világ körülöttük és értük forog. Nem igazán foglalkoznak mások visszajelzésével. Mindenáron érvényesítik akaratukat.

Ha mégis vesszük a bátorságot, és szeretettel fordulunk ezen emberek felé, teljesen megingatjuk saját kis világukat. Túlzottan megszokták már, hogy kiharcolják az emberek hamis vagy sekélyes, rossz alapokon álló elfogadását, és szinte képtelenségnek tartják, hogy bárki is igazán szolgáló lelkülettel forduljon feléjük. Ez a tudatos szeretet egészen ismeretlen és szokatlan számukra, amikor találkoznak vele, megdöbbennek, nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Amikor tudatos elhatározással elkezdünk szolgálni és szeretettel fordulni ilyen dörzspapír emberek felé, akkor más fényben kezdjük majd őket meglátni.

Pál apostol azt írja, hogy szánjuk oda egymásnak magunkat, és mindenki mást különbnek tartsunk önmagunknál. Ezt a tanácsot különösen a rossz természetű emberek felé nehéz a gyakorlatban megélni. Az odaszánás elköteleződést, kötelességtudatot jelent, mely magában foglalja a kitartó hűséggel újra és újra választott szolgálatot. Tisztelni valakit azt jelenti, hogy előtérbe helyezzük azt a bizonyos személyt, és fontosabbnak tartjuk önmagunknál. A legtöbb smirgli ember megszokta már, hogy az emberek azt kívánják, hogy bárcsak eltűnnének, de ha sikerül túllátni irritáló természetükön, és egyszerűen csak szeretjük őket, úgy ahogy vannak, akkor Krisztus lábnyomában járhatunk.

A Fillipieknek írt levél 2. fejezetének 1-5. verse így szól: Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.

Szerintem az ilyen fajta szolgálatnak a legnagyobb akadálya a saját büszkeségünk. Corrie Ten Boom, a német munkatáborok túlélője, közismert keresztény, mások felé szolgálni tudó hölgy, előszeretettel mesélte el a büszke harkály példatörténetét. A madár épp egy kihalt fán kopácsolt, amikor az ég beborult, minden elsötétedett és vihar tört ki. Ő azonban rettenthetetlenül tovább dolgozott. Egyszer csak villám csapott az öreg fába, ezernyi szilánkra törve azt. A gőgös harkály nem sérült meg, hanem rikoltozva tollas barátaihoz repült, így szólva: "Figyeljetek rám, nézzétek mit tettem! Ez az én művem, ezt én csináltam!

Ez a történet azokat az embereket juttatja eszembe, akik önmagukat többnek, jobbnak tartják társaiknál. Általában annyira lefoglalja őket, hogy tetteikről büszkén hangzatos ódákat zengjenek, hogy elfelejtik elismerni a tényt, hogy minden képességüket Istentől kapják. A vallási gőg csapdájában vesztegelnek, de be kell látnom, hogy gyakran én is hasonlóan cselekszem!

"Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon (megjutalmazzon) titeket annak idején." 1 Péter 5:6 (angol fordítás)

Az Úr jelenléte nélkül semmik vagyunk, és önmagunk erejéből semmit sem tehetünk, amivel kiérdemelhetnénk az Ő szeretetét. Amikor azonban úgy döntünk, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt, akkor örömet szerzünk Istennek, és meg fog bennünket jutalmazni. Akkor vagyunk Atyánkhoz leginkább hasonlók, amikor félre tudjuk tenni büszkeségünket, és szeretetben szolgálni tudjuk smirgli embertársainkat.

Atyám, amikor megengedem, hogy a büszkeség eluralja szívemet, akkor teljesen hidegen hagy mások szükséglete, különösen azokra nem figyelek, akiket oly nehéz szeretni. Nagyon hálás vagyok, hogy Te nem így viszonyulsz hozzám, aki egyike vagyok a legnehezebben szerethető embereknek. Áldalak és magasztallak a felém forduló kegyelmedért és szeretetedért. Segíts kérlek, hogy eszköz lehessek ezen szeretet és kegyelem továbbításának a környezetemben. Jézus nevében, Ámen

További átgondolásra:

Vedd számba a körülötted lévő embereket, családtagokat, barátokat, munkatársaidat, szomszédaidat, stb.

Írd le kettőnek a nevét, akik felé egyszerű szeretetet közvetíteni.

Gondold át, hogyan szolgálhatnád őket Jézus nevében.

Határozd meg konkrétan mikor és hogyan szolgálnád őket.

Most gondolj két bonyolult, nehezen szerethető emberre.

Gondold át, hogy tudnál feléjük szeretetben fordulni Jézus nevében.

Határozd meg konkrétan mikor és hogyan szolgálnád őket.

Ezután hasonlítsd össze a tapasztalataidat.

Mi volt számodra tanulságos?

Melyik késztetett leginkább arra, hogy Isten hatalmába kapaszkodj?

Milyen igazságra döbbentél rá ebből a két féle tapasztalatból?

Ha nem vagyok körültekintő, automatikusan azokhoz az emberekhez vonzódom, akik szimpatikusak számomra, és akiket könnyű szeretni. Szüntelenül figyelmeztetni kell magam, hogy Jézus Krisztus ilyen beteg emberekért jött, mint én magam. Sokszor engem sem könnyű szeretni, és könnyen elutasítom a felajánlott segítséget azzal a felkiáltással, hogy "Meg tudom én magam is oldani!" Ismerősen hangzik? Ma határozd el, hogy az utadba jövő bonyolult emberek felé fogsz szeretettel fordulni. És ha valaki szeretettel és szolgálat készséggel fordul feléd, fogadd el azt Jézus nevében, és tekints úgy rá úgy, mint Isten ajándékára. Olyan jó lenne hallani, hogy a fenti sorok milyen gondolatokat ébresztettek Benned, oszd meg hát tapasztalatodat velünk!

(Girlfriends in God, Daily Devotionals, Mary Southerland: I Should Be Second, http://www.girlfriendsingod.com/2014/i-should-be-second/, used with permission)