Odavagyunk a szórakozásért
„Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek”
Lev 20:26
„Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Ez a kérdés keringett a fejemben, a szívemben, ahogy néztem a TV műsorokat, kerestem egy nézhető mozifilmet, egy tévéadást. Egy konferencián hallottam ezt a kérdést még az év elején, és úgy piszkálja a lelkem azóta is, mint egy kavics a zokniban hosszú gyalogút végén. Sokszor eszembe jutott, miközben elmerültem kultúránk különböző szórakozásai lehetőségeiben, és ilyenkor legtöbbször vádolva éreztem magam.
Egy alkalommal különösen erősen hasított belém ez a mondat. A fiam megkapta egy barátjától egyik kedvenc vígjáték-sorozatunk teljes félévi felvételét. Néhány epizód után fészkelődni kezdtem a fotelban. A családunk nemrég csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, hogy közösen végigolvassuk a Bibliát egy év alatt. A Léviták Könyvét épp akkor fejeztük be. Időről időre, ahogy haladt előre a törvények leszögezésében, az Úr így intette népét: „Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek” Lev 20:26. Többször olvastuk ezt a mondatot együtt az elmúlt időszakban.
Az Ószövetségi törvény egyértelművé teszi, hogy a bűnt tényleges halál tudja kiegyenlíteni. Míg én magam is nem olvastam ezeket a szakaszokat, azt hittem, Izrael népe évente néhány alkalommal mutatott be áldozatot. A valóság viszont az, hogy évente 1231 állatot öltek meg, hogy eleget tegyenek a törvénynek. Isten kegyelme megengedte, hogy állatokat áldozzanak, ahelyett, hogy a bűnt elkövető emberek életét követelte volna. El tudod képzelni a pap életét, aki naponta látta a halált s a vér spriccelését szerteszét? A Zsidókhoz írt levél (9:22) így értelmezi a törvényt: „A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” Isten népének nagyon konkrét, önmérsékletre intő képe volt a bűn következményéről, a bűnbocsánat áráról.
Milyen könnyedén kezelem én a bűnt manapság! Jézus, Isten Báránya kifizette a végső árat élete feláldozásával. Engedte, hogy az Ő vérét ontsák, hogy ő legyen az áldozatok Áldozata. Ő volt a végső, teljes áldozat. Jézus halála szabaddá tett a bűntől, és kikövezte a szent élet útját.
Míg ennek az áldozatnak a fényében néztem a helyzetkomikumra alapozó filmet, rájöttem, hogy döntenem kell. Folytathatom a nevetést olyasmiken, amit a Biblia egyértelműen bűnnek tart és hátat fordíthatok az ajándéknak, amit kaptam, vagy választhatom a szentség útját. Nagyon fájt, hogy Jézus helyett akár csak egy percig is a szórakozást választottam, ezért lenyomtam a kikapcsoló gombot. Ránéztem a fiaimra, és csendesen így szóltam: „Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Szelíden elmagyaráztam, hogyan juttatott el Isten erre a döntésre, és kértem őket, válasszák ők is velem a szentség útját.
Tudom, hogy ez egy folyamatos küzdelem lesz, Isten szórakozásom mérlegelésére hív, de apró, egyszeri győzelmekkel előre haladhatok.
Istenem, naponta eláraszt a szórákozási lehetőségek tömkelege. Meg akarom becsülni áldozatodat. Segíts, hogy bölcsen válasszak. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése