Ha a bocsánatkérés elmarad

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” 

Gal 5,1

Fájdalomtól bénultan ültem a pszichológus előszobájában. Eljöttem, hogy a 10 évvel ezelőtti dolgokról beszéljek vele. Meg akartam osztani a történetemet, de nem találtam szavakat hozzá. Különben is, ha elmondanám, megkönnyebbülnék? Reméltem, de kételkedtem is benne. Életemnek ezt a részét tíz éven át titkoltam - kibírom újabb tíz évig, nem?

Minden idegszálammal menekülni szerettem volna, de a szabadságra még jobban vágytam, mint a menekülésre. Bár vége lenne a rémálmoknak, az uralhatatlan hangulatingadozásoknak, pánikrohamoknak, fuldoklásnak! És szabad lehetnék a haragtól is, a megbocsátásra való képtelenségtől. Sosem fogok túljutni rajta, ha továbbra is elrejtőzöm a fájdalmam elől. Ezért hát maradtam.

Idegesen megpróbáltam elmesélni a történteket. Mintha tegnap lett volna, előtörtek a hangok, a látvány, a szagok. Egyetlen dolog kellett volna még a szabaduláshoz.

Egy bocsánatkérés.

Nem tudna valaki bocsánatot kérni mindazért, ami velem történt? Nem egy könnyedén odavetett szóra vágytam, hanem olyanra, ami visszaállítja életem értelmességét. Olyanra, ami valamiként felülírja ártatlanságom elvesztését. Ha az az ember, aki ezt tette velem, bocsánatot kérne, akkor minden más lenne, ugye?

Tíz év után szabadulni akartam a megbocsátásra való képtelenségtől, ami éreztem, gúzsba köt. De hogy bocsássak meg neki, ha sosem mondta, hogy bánja, amit tett?

Sok időt töltöttem imádságban, és igyekeztem mindent elolvasni a lehetőségekről, hogyan lehet túljutni a haragon, a keserűségen. Hogyan lehet megbocsátani, amikor a bocsánatkérés elmarad. Sikerült rátalálnom néhány fontos igazságra.

Mindenekelőtt arra, hogy a megbocsátás akkor hozza el számomra a szabadulást, ha ingyen nyújtom, ha nem kötöm semmilyen feltételhez. Nem azért, mert aki megbántott, megérdemli, hanem azért, mert a megbocsátás Krisztus ingyen ajándéka. Ha keresztény vagy, semmilyen bűn, sem a magadé, sem a másé, nem tarthat fogva. Mindig szabad vagy, szabadon megbocsáthatsz.

Talán úgy érzed, nem tudsz megbocsátani – nos, ekkor kell kérned Isten erejét. Kérd a segítségét naponta mindaddig, míg szabadon és ingyen meg tudsz bocsátani magadnak vagy másnak.

Másodszor, el kellett engednem a szégyenérzetet. Mikor valaki megsebez, gyakran magunkban keressük a hibát. Ha jobb ember lennék, ha valamit másként csináltam volna, ha asszertívabban beszéltem volna, elkerülhettük volna, ami történt. Igaz ez? NEM IGAZ! A szégyenkezés, az, hogy magunkban keressük a hibát, nem vezet felszabaduláshoz, gyógyuláshoz. Így szól a Galatákhoz írt levél 5,1: „Krisztus azért szabadított meg minket, hogy szabadok legyünk, álljatok tehát szilárdan, ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” A szégyen is egyfajta rabiga. Ne hagyd szégyenkezni magad, állj szilárdan Jézus szeretetében! Állj szilárdan a Tőle kapott szabadságban, ami felold a szégyen igájából! Az Ő kereszten hozott áldozatának köszönhetően szabad vagy!!

Harmadszor: nem szabad leállni. Ahhoz, hogy a múltadon túljuss, végig kell menni rajta. Ez időt, és szakmai segítséget igényelhet. De fel kell fognod, hogy nem a múltad határoz meg téged, hanem Jézus!

Sosem kért tőlem bocsánatot az az ember. De rájöttem, hogy még ha megtette volna is, a bocsánatkérés nem ér fel azzal a kárral, fájdalommal, amit okozott. A bocsánatkérése nem tudott volna felszabadítani.

A szabadulás nem attól függ, hogy bocsánatot kér-e, aki fájdalmat okozott, vagy sem. A megbocsátás az, ami szabadulást hoz, és meg lehet bocsátani, mert Krisztus halála a kereszten felszabadított minket.

 

Uram, köszönöm, hogy kereszthalálod minden erőt megad nekünk ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ahol haragot találsz a lelkemben, Uram, húzd ki gyökerestül irgalmaddal. Kegyelmed járja végig szívünk és elménk sebeit, mutasd meg, kérlek, mely pontokon vagyunk még rabigában. Köszönjük, Urunk, kegyelmedet, mely mindig elég volt, és mindig elég is lesz. Jézus nevében fordulok Hozzád, Ámen.

 

(forrás: Stephanie Clayton: When an Apology Never Comes,  Encouragement for today, 2013.02.19. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)