Amikor letérdelek

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 

1 Jn 1:9

Egy ronggyal a kezemben letérdeltem, és feltöröltem a kávécseppeket a konyha padlójáról. Észrevettem, hogy a konyhaszekrény ajtajára is ráfröccsent. Érdekes, hogy azelőtt nem vettem észre, gondoltam, míg letöröltem. Úgy látszik, érdemes letérdelni a konyhapadlóra. Nézzünk csak körül. Mennyi kutyaszőr! Jé, és ott a kislabda, amit a fiúk kerestek!

Azt hittem, tisztán tartom a konyhát, de ha letérdelek, olyasmit is észreveszek, amit azelőtt nem láttam. Na így van az imádságos életemben is. Akár ténylegesen térdre borulok, akár a nagy fotelban üldögélek, ahogy szoktam, sokszor észrevettem már, hogy imádkozás közben megváltozik a perspektíva, amiből nézem a dolgokat.

Ha rászánunk egy kis csendet, és alázatosan az Úr elé helyezkedünk, ezzel lehetővé tesszük, hogy megmutassa, ha valami nem tetszik Neki. A 139. zsoltár utolsó két verse mintául szolgál az imádsághoz: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.”

Ha észreveszünk valami szennyet az életünkben, vigyázzunk, ne az önostorozással foglalkozzunk, hanem tegyük meg azt a lépést, amit Isten vár tőlünk: valljuk meg a bűnünket az Úrnak.

Nagyon fontos, hogy belegondoljunk: Istennek annyira fáj a bűn, hogy bűneinkért feláldozta egyetlen drága Fiát. Nevezzük nevén a bűnt: nem rossz szokás, nem rossz döntés, nem tévedés. A bűn az bűn, és bármi legyen is, az Isten elleni lázadásban, a Tőle való függetlenedésben gyökerezik. Kereszthalála által Jézus már megbocsátott nekünk, de bűnvallásunkkal tudatosítjuk és elismerjük, hogy szükségünk van a Megváltóra.

Ha őszintén beszélünk Istennel a bűneinkről, óriási kincset fedezünk fel: Ő szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk, de egyúttal az Övéhez hasonlóvá akarja alakítani személyiségünket.

Drága Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Sosem akarom ezt könnyedén venni. A mai világban, ahol a tolerancia nagy érték, nem akarom elfelejteni, hogy te, a Szent Isten, nem tűröd a bűnt. Bűnös vagyok, akinek állandó szüksége van kegyelmedre, megbocsátásodra, szeretetedre! Köszönöm, hogy megfizetted bűneimért a váltságdíjat. Minden nap minden percében szükségem van Rád, hogy segíts egyre inkább hasonlítani Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Encouragement for today, 2010.07.12. Melanie Chitwood www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html)