Engedjük uralkodni a Békességet

„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.”

Kol 3,15

Amennyire képtelenek vagyunk visszatolni az esőt a felhőkbe nyitott tenyerünkkel…

Vagy megnyújtani a szivárványt a két végét húzva…

Vagy visszatartani a dagályt azzal, hogy futunk a tenger felé…

Semmivel sincs inkább hatalmunkban a békesség megszerzése, foglyul ejtése.

Béke.

Amiért a háborúk folynak. Családok összeroppannak. Emberek világgá mennek. Amiért megalkuszunk, ötletelünk, tévézünk: itt van – csak küzdj érte az időddel, a pénzeddel, az életeddel…

De hiába a versenyfutás – a békességet sosem kapjuk el. Mindaddig, míg el nem fogadjuk ezt az öt szóból álló igazságot, ami a békesség kulcsa. Az igazságot, amitől lankad a váll, oldódik a görcs az állban. Ez a mondat rávilágít, hogy létezik a békesség, bőséggel kaphatunk belőle mindnyájan: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kol 3,15).

Ha békességet akarunk, váljunk Jézus Krisztus tanítványává, aki a Békesség. Kövessük a tanítást: engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben.

Ez a tanítás arra int, hogy lassítsunk. A két, látszólag ellentétes értelmű szó: „engedjük” és „uralkodjék” arra tanít, hogy legyünk szívünk játékvezetői. Hagyjuk, hogy pörögjön a meccs, de amikor elfajul a helyzet, fújjunk bele a sípba, tegyünk rendet, állítsuk le a mérkőzést, nyugtassuk le a szívünket.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, ha bensőséges kapcsolatban állunk a Békességgel, ha jól ismerjük Őt.

Krisztus igazságos, ezt mutatja Eszter bátorsága és Hámán veresége (Eszter 7).

Krisztus helyreállít, láthatjuk Jób szörnyű veszteségéből, majd többszörös nyereségéből (Jób 42,7-17).

Krisztus uralkodik a viharokon, ezt igazolja a szél és a háborgó hullámok lecsendesítése (Mt 28,1-10).

Időbe telik, míg felfogjuk, kicsoda Krisztus, és engedjük, hogy uralkodjék bennünk az Ő békessége. A futballbírók sem a Bajnokok Ligájában kezdenek. Nekik is hosszadalmas tanulásra, edzésekre van szükségük. Éveken át kell bizonyítaniuk az apróbb ligákban, mielőtt országos bajnokságokról, nemzetközi nagymeccsek vezetéséről álmodozhatnának.

A mi szívünknek és értelmünknek is ki kell járniuk az iskolát. Kezdjünk az alsóbb szinteken. Szólítsuk fel békességre a szívünket, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, horzsolások, zúzódások történnek, koccanásos balesetet szenvedünk. Ezzel gyakorolhatunk, ezzel készülhetünk fel arra, amikor rossz hírt közöl az orvos, amikor átnyújtják a felmondólevelet, amikor megvádolnak.

Felszólítjuk szívünket, hogy hallgasson Rá, és bízzon Benne, Aki hűséges a kis dolgokban is, így újra meg újra megtapasztaljuk, kicsoda Krisztus. Ezzel kellőképpen felerősítjük szívünket, hogy jusson eszébe a Békesség, aki hűséges a nagy dolgokban és a köztes helyzetekben is. Mindig, mindenben.

Minden felszólítás továbbvezet a következőhöz, egyre közelebb a nyugalomhoz. Ahol véget ér az üldöztetés. És békességben leszünk.

Uram, Te vagy a Békességem. Tanítsd meg nekem a Te utaidat, vezess a Te igazságodban. Segíts, hogy ellazítsam a vállam, enyhítsem az állam feszülését, csendesítsem el háborgó szívemet. Egyre jobban meg akarlak ismerni. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Samantha Evilsizer: How to Let Peace Rule,  Encouragement for today, 2013.03.12. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)