Gyengének érzed magad?

„Mert nézzétek csak meg a ti elhívásotokat atyámfiai: nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan vagytok hatalmasak, nem sokan vagytok előkelőek. Mert Isten éppen a világ szerint oktalanokat választotta ki, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ szerint erőtleneket választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten, azt, ami semmi, hogy megsemmisítse azt, ami valami, hogy Isten előtt ne dicsekedhessék senki.” 

1 Kor 1:26-29

Nem tudtam, mikor öt éves kislány magamat azok a nagyobb fiúk földre teperték, és a hátamat szúrták a szederindák, hogy Isten azt a megfélemlített, egy éven át szexuálisan bántalmazott kislányt fogja kiválasztani, hogy megszégyenítse az erőseket. De Ő az összezúzott magamat választotta.

Nem tudtam, hogy mialatt gyermekkori otthonomban egyre több drog jelenik meg, és egyre több veszélyes parti zajlik, Isten ki fogja emelni onnan gyenge és rémült magamat. Pedig Ő balzsammal gyógyította félelmeimet.

Nem tudtam, míg más ragadozóktól menekültem a fiúk nyomaival, mint jelzőfénnyel magamon, hogy egy nap egy Megmentő karjaiba érkezem. Megrontottnak, értéktelennek, csúnyának, mocskosnak, összetörtnek hittem magamat. De Ő szívesen fogadott.

Nem tudtam, hogy míg földi apám elsuhant ebből a világból, Mennyei Atyám ölelésre tárt karral áll mellettem. Földi apám apátlanná tett, de mennyei Atyám sosem hagyott árván. Beoltott a családjába.

Nem tudtam, hogy mialatt életem kioltásának különböző módozatain törtem a fejem, és harmadszor éltem át szülők válását, Jézus csodálatos halála új életet nyitott nekem. Megmentett attól, hogy elvegyem magamtól az életet.

Mindaz érvényes volt rám, amiről Pál apostol a fenti idézetben ír, és még annál több is. Elhanyagolt voltam, szükséget és fájdalmakat szenvedtem, kicsi voltam és rémült. Ám Isten kezébe vette ezeket a hiányokat, és megtöltötte őket Önmaga szépségével. Ez a nagy paradoxon, amit Isten nyújt nekünk, függetlenül attól, hogy mennyire könnyű vagy nehéz a gyermekkorunk. Nem mi vagyunk erősek, előkelőek vagy bölcsek – Ő az.

Talán Te is összeborzongsz, ha a múltadra gondolsz. Talán kérdőre vonod Istent, miért engedte, hogy mindaz a rémség megtörténjék az életedben. Gondolkozz el azon, hogy Isten dicsősége leginkább a Neki teljesen alávetett életben nyilvánul meg, s egy önelégült embernek nehéz magát alávetnie. Legtöbbet elesettségünkből tud kihozni az Isten. Olvasd el lentebb, mit ír erről a 2Kor 12: 9-10.

Kérlek, tedd le ma a múltadat. Bízd Rá a zűrzavart, az emlékeket, a testi-lelki sérelmeket. Ha ezt megteszed, Ő kézbe veszi az széttört részeket, megújítva összerak és fölrepít téged. Így – Neki köszönhetően – megszégyenítheted a bölcseket.

Uram, megvallom neked, hogy sérelmeimben okot láttam arra, hogy vádoljalak, és ne engedjelek a közelembe. Bocsáss meg. Segíts, hogy gyengeségeimet lehetőségeknek lássam, ahol a Te erőd megnyilvánulhat. Szívesen fogadlak a fájó pontokon. Cselekedj valami újat, valami rendkívülit. Nem akarok elkeseredett lenni. Szabad akarok lenni. Neked akarok adni minden dicsőséget. Jézus nevében, Ámen.

Erőt adó Igék:

Ézsaiás 43:18-19 – „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat.”

2Kor 12:9-10 – „De Ő azt mondta nékem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által győz’. Nagy örömmel dicsekszem tehát az erőtlenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

(Forrás: Encouragement for today,  2010.04.20. ,Mary DeMuth, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_07_01_archive.html)