Isten akaratából vagy engedélyével
„Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt…”
Mal 3,3 (Káldi)
Rossz irányba fordultak a dolgok az életemben. Boldogtalan voltam, de ez a szó meg sem közelíti azt az érzelmi szabadesést, amit átéltem.
Letarolt. Megkövült. Lebénult. Elveszett. Dühös. Értetlenkedő. Már-már őrült. Nos, inkább ezek a jelzők illettek rám.
„Ez nem történhetett meg! Velem nem!” – ismételgettem újra meg újra. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha is ide jutok.
A szinte csillapíthatatlan gyötrődésnek ebben az időszakában az unokatestvéremtől kaptam ezt a bölcs mondatot, amitől kezdtem megnyugodni: „Ez vagy Isten akaratából vagy az Ő engedélyével történt”.
Szavai ráébresztettek, hogy Isten kézben tartja a dolgokat, és mindazzal, ami történt, valami célja van.
Isten akaratából vagy engedélyével…
Sokat töprengtem ezen a mondaton. Értelmet adott mindennek. A békesség lassan átvette a gyötrelem helyét. A dühöt felváltotta az elfogadás. A kételkedést az alázat. Vajon azért engedte meg mindezt Isten, hogy valamit megváltoztasson bennem? Valamilyen céllal hagyta, hogy ez a tűz megégessen? A Mal 3,3-ban az ötvös salaktalanítja az értékes fémet. Isten azért osztotta meg velünk ezt a képet, hogy Őt lássuk az ezüstműves alakjában: Ő az, aki lemaratja a salakot, azt, ami hitvány, közönséges vagy alávaló. Azt, ami haszontalan, amire nincs szükség.
Sokan éljük meg büntetésként a megpróbáltatásokat. Amikor valami komoly törés következik be az életünkben, úgy érezzük, nincs más célja, mint hogy nyomorultul érezzük magunkat. Valójában Isten minden megpróbáltatással alakít minket. Kimarja belőlünk a „salakot”, a tökéletlenséget. Minden próbatételből erősebben, bölcsebben kerülünk ki, felkészülten a következő kihívásra. Győztesek vagyunk, felülkerekedtünk Isten segítségével.
Isten a mi tökéletesedésünk érdekében engedi meg a nehézségeket, a megpróbáltatásokat, a szerencsétlenségeket. Mindezek az Ő akaratából vagy az Ő engedélyével történnek. Ha Isten szándéka az, hogy nehézségekkel találkozzunk az úton, akkor azzal célja van.
De nem mindig értünk történik a baj. Isten helyezhet fájdalmat, szenvedést, ínséget az életünkbe azért is, hogy másoknak mutassuk meg az Ő szeretetét, hűségét, irgalmát. Ahogy mi egy nehéz helyzetre reagálunk, Istenben való hitünket tükrözi, és másokat is ráébreszthet az Ő gondviselésére.
Kevesen mondhatják el magukról, hogy immunisak a bajokra. Néha ezek Isten legjobb módszerei a tökéletesítésünkre. Ki akar állítani minket a világ elé, hogy az Ő műalkotásaként a reményt közvetítsük másoknak. Nem mindig esnek jól Isten magasabbrendű módszerei. Fájnak. Feszítenek. Tudom, éreztem én is a fájdalmat, a feszítést, az égető kínt.
De ha hiszem, hogy Istennek terve van velem, bíznom kell a céljaiban. Hiszem, hogy azért küld feladatokat, „megbízatást”, hogy lássa rajtam a világ, hogy érdemes bízni Benne és abban, hogy mindent jóra fordít. Ha a Benne való bizalmat példázom, tetteimmel, hozzáállásommal hirdetem a világnak. hogy hatalmas Istenünk pontosan tudja, mit tesz az életünkkel.
Semmi sem ér fel azzal a tudattal, hogy Isten kézben tartja a történéseket – főleg olyankor, amikor látszólag minden elbizonytalanodik körülöttünk. Isten nem akarná, vagy nem engedné meg, hogy valami nehézségbe kerüljünk, ha emögött nem húzódna meg valami magasabb rendű cél. Amitől szentebbé válunk, egyre hasonlóbbá Hozzá, és amivel az Ő dicsőségére lehetünk. Tapasztalataink sosem hiábavalóak!
Mennyei Atyám! Néha elviselhetetlennek tűnik a gyötrelem, amit az élet pofonjai okoznak. Adj erőt, hogy fenn maradjak. Áraszd rám békességed, add, hogy sose felejtsem el, hogy minden, ami történik, része egy tervnek, és valami magasabb rendű célja van. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése