A Birák könyve margójára II. - Bírák 1 – 3,6

Dicsőségesen kezdődött a nép történelmének ez a szakasza: Józsué átvette a vezetést Mózestől, és vele volt az ÚR; Izráel elfoglalta a neki kijelölt területet, végre hazaért. De a Bírák könyvének elejét olvasva maradtak bennem nyugtalanító kérdések.
Szokásom, hogy a Bibliámban nem csak aláhúzok részeket, hanem kérdőjelet teszek oda, ahol nem értek valamit, kapcsos zárójellel jelölöm, ahol Jézus ragyog ki, vagy erős vonallal margót húzok, ahol különösen fontos a rész. A Bírák könyvét kezdve találtam egy-két helyet, ahol akár mindhárom jelölés bőven elférhet. Olvassatok velem, és Isten vezesse gondolatainkat.
[Ha időd engedi, a 2,1-5.11-15 és 3,1-6 részeket olvasd el, vagy akár a Bírák könyvének első két fejezetét teljesen és a hármas elejét]
„Az ÚR angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat! Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Hogy tehettétek ezt? Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig legyenek nektek csapdául! Amikor az ÚR angyala elmondta ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.” 2,1-4
„Ezek azok a népek, amelyeket helyükön hagyott az ÚR, hogy próbára tegye velük Izráelt, mindazokat, akik már nem tudtak a kánaáni harcokról. Azért is, hogy Izráel fiainak az újabb nemzedékei megismerjék; és hogy megtanítsa a hadviselésre azokat is, akik azelőtt nem ismerték azt. Ezek voltak: a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig. Ott voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt, és megtudja, hogy hallgatnak-e az ÚR parancsolataira, amelyeket őseiknek parancsolt Mózes által. Izráel fiai tehát ott laktak a kánaániak, a hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között. Lányaikat feleségül vették, a maguk lányait pedig azoknak a fiaihoz adták, és azok isteneit tisztelték.” 3,1-6
A nagytakarítás megtörtént. A megígért föld, Kánaán immár Izráelé és sógoraié, a korábbi népeket, Isten erejével kiűzték onnan. Felporszívózva, szőnyegek kirázva, por letörölve, ablakok ragyognak, párnák felverve. Hogy van még pár pókháló a sarokban és néhány porcica és egértetem a szekrény alatt? A nagyját kitakarítottuk, egy beeső vendég is láthatja, milyen gondos háziasszonyok vagyunk. A komód alá meg kéretik nem benézni, vendégségben ezt úgysem illik.
Kánaán tiszta. Azaz majdnem teljesen. Izráel népe nagytakarított, sok népet kiirtott; akit nem tudott legyőzni, azt elnyomta, szolgájává tette, uralkodott rajta. Megtűrte az idegen népeket maga mellett, majd maga között, sőt, aztán sátrában, családjában is. Lassan átvette szokásaikat, és elfelejtette, hogy Isten nem csak szerető, hanem féltékenyen szerető Isten.
Mi van, ha már nem bánt, nem piszkál a bűn, hiszen a nagyját már kiűztük az Isten segítségével? Megtértem, bűnrendeztem, az Úr elvégezte a munkát, kegyelemből enyém a megígért föld. És ha el is kerülöm a bűnöket, csak néha csúszok ki, egy-két túlkapás az egész; szabadságom van.
Mit számít egy kis ábrándozás, ha már testben úgyis hűséges vagyok? Mit számít egy-két ártatlan imakérés másokért, ha rágalmazni már nem szoktam? Mit számít a társaságban elszívott egy spangli, ha már Isten ajándékából úgyis szabad vagyok tőle? Mit számít kicsivel több ebédszünet, kicsivel kihívóbb ruha, kicsivel sikamlósabb vicc, kicsivel „szerelmesebb” film, kicsivel több édesség, kicsivel több vásárlás? Hiszen nem törvénykezünk, szabadok vagyunk, a megígért földön lakunk, a nagy harcot megvívtuk, kegyelemben győzhettünk. És ez persze igaz! De amiről azt hiszem, hogy tudom kezelni, a szolgám lett, vajon mikor szivárog vissza annyira az életembe, hogy átveszem értékeit, megváltoztatja szokásaimat, és szép lassan a szívemet is? A Bírák háromban a múltkor olvastuk, az ifjak elhajoltak az ÚRtól.  Milyen sokszor a felnőttek kezdik a rossz példát mutatni, kicsiben ugyan, a fiatalok pedig csak egy lépéssel tovább mennek.
Tudom, ahogyan a kánaániak ott vannak a fiatalok életében, a mi életünkben is jelen vannak. Gyengeségeink, gonosz hajlamaink nem tűntek el teljesen. De ha odafigyelünk, láthatjuk, a Seregek Ura sem hagyott magunkra minket, kész győzelemre vezetni. Minket is nevel még, harcba is küld, el ne szokjunk a pajzs súlyától és a kard erejétől. Nem az a cél, hogy belesüppedjünk keresztény életünk kényelmes mindennapjaiba, hanem hogy állhatatosságot tanulva tovább növekedjünk. Magunkért és gyermekeinkért is. Az Isten nagyobb dicsőségére.

(G.Orsi)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések