Hogyan változtathatsz meg egy életet

„A szeretet türelmes. A szeretet jóságos.” 

1Kor 13,4a

Tudtam, milyen az, ha az ember összegömbölyödik a sarokban, zokog, és el akar tűnni. Tudtam, milyen az, ha a nagyobb testvérünk bezár egy szekrénybe. Tudtam, mit érez a gyermek, ha valamelyik szülője megragad egy pisztolyt, s azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz.

De tizenöt évesen, mikor keresztény lettem, nem tudtam semmit arról, milyen a keresztény élet.

Nem értettem Jézust, nem értettem a szeretetét. A hitem még nagyon zsenge volt, de kicsiny gyülekezetünk felnőtt tagjait látva sejteni kezdtem, milyen Jézus szeretete. Nem ismerték a hátteremet, mégis közeledtek hozzám, megérintették az életemet.

Isten és az Ő Lelke húzott a hit felé, de a növekedést a hitben ezeknek a gondoskodó, jó szándékú embereknek köszönhettem. Tanítottak a vasárnapi iskolában, ifjúsági csoportokat vezettek. Ránk pisszentek, ha túl hangosak voltunk az istentiszteleten. Minden vasárnap délután betereltek a buszba, és elvittek minket idősotthonokba, hogy ráncos öreg kezek simogassák meg a miénket.
Visszatekintve tudom, hogy néha próbára tettem a türelmüket. Mikor például megcsókoltam azt a fiút a közös kocsikázáson. Vagy mikor először álltam ki bizonyságot tenni, s kicsúszott a számon egy durva szó beszéd közben. Szégyenkezve kirohantam a teremből, de egy asszony rám talált odakinn. „Nincs semmi baj, legközelebb majd vigyázol, hogy másképp fejezd ki magad” – mondta mosolyogva. Átölelte a vállamat, és én úgy éreztem, biztonságban vagyok, és elfogadnak.

Talán a te életedben is van valahol egy nehezen kezelhető kamasz. Aki nem gondolkozik, mielőtt cselekszik. Aki olyanokat mond, hogy kiráz tőle a hideg. Aki lendülettel indul Isten után, s ugyanolyan lendületesen el is vágódik.

De te mégis szereted, beszélsz neki Isten dolgairól, rámutatsz, mennyire számít Istennek az ő élete. Otthoni élete titok, ahogy az enyém is az volt. Nagyon sok kamasznak van szüksége lelki szülőkre, mert csak rajtuk keresztül láthatja meg Jézust.

Pár éve ellátogattam a régi gyülekezetembe. Mikor egy most már ősz hajú párnak megköszöntem mindazt, amit értem tettek, ezt válaszolták: „Nem tettünk mi semmi különöset. Mi csak szerettünk titeket.”

Nem tudták, hogy az ő szeretetüknek köszönhetően lett abból a gyakran idegesítő kamaszlányból jó anya, szerető feleség, Jézusba burkolt életű nagymama. Akarom, hogy tudják, hogy minden szó, amit leírok, minden üzenet, amit elmondok, minden alkalom, amikor letérdelek és imádkozom valakivel, hogy megismerje Jézust, ez mind onnan gyökerezik, a hívő felnőttek hűséges csoportjából, akik akkor, ott és úgy szerettek, ahogyan szükségem volt rá. Türelmük Jézust példázta nekem. Arra indított, hogy később éveken át problémás fiatalokkal foglalkozzam, és megnyissam az otthonomat krízisben lévő kamaszoknak.
Majd az örökkévalóságban meg fogják érteni. Szeretném, ha most legalább annyit tudnának, hogy nekik köszönhetően vett más irányt az életem.
Mindig hálás leszek nekik. Talán te is hálás lehetsz valakinek.

Uram, segíts, hogy kitartóan közvetítsem szeretetedet egy kamasz, egy gyermek felé, akinek szüksége van rá. Segíts, hogy türelmes legyek, hogy példát mutassak. Mi nem mindig ismerhetjük a történetüket, de te, Uram, mindét ismered. Köszönöm, hogy apró tetteink a Te kezedben megsokszorozódnak. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Suzie Eller: How to Change a Life, Encouragement for today,2013.03.06. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_06_0)1_archive.html)