A konfrontáció művészete, 2. rész

Jó szándékúak a baráttól kapott sebek

(Példabeszédek könyve 27:6)

Minden kapcsolat célja a valamilyen szintű egység megteremtése. Pál apostol elkötelezett híve volt az egységnek és a békének, még akkor is, ha a megvalósítása szinte lehetetlennek tűnt. Ezen elkötelezettségét az Istennel ápolt személyes kapcsolatából eredő szeretet táplálta. Ez a szeretet motiválta a Filippi gyülekezet levelének megírására is. Ő alapította ezt a gyülekezetet, mélyen szerette őket, a legközelebbi barátai innen származtak és a legmélyebb kapcsolatait ezekkel az emberekkel ápolta. Nagyon bántotta az apostolt a gyülekezetben lévő megosztottság, és levelét úgy fogalmazta meg, hogy egyrészről a bátorítás üzenetét közvetítse, ugyanakkor konfrontálja a szakadást okozó testvéreit.

Levelében Pál az emberi kapcsolatokban megmutatkozó Isten által megkívánt egységről beszél:  "Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek." (Filippi 2:2) Képtelenség! Egyszerűen lehetetlen elérni ezt a szintet minden kapcsolatunkban. Mert ugyanazt akarni, ugyanazt a szeretetet birtokolni, ugyanarra törekedni, csak az idő próbáját kiállt, sokat megélt, mély és kitartó kapcsolatban lehet, ahol már a szokásaikban is összehangolódik a két fél. Erről van szó! Isten azt szeretné, hogy sohase adjuk alább, így szeressük az embereket. Ez egy olyan elhívás, melyet egyedül Isten tud kimunkálni a szívünkben, de csakis akkor, ha teljes szívvel átadjuk minden személyes kapcsolatunk irányítását Neki.

Mielőtt Dan-el összeházasodtunk volna, felfedeztem néhány lecsiszolandó jellemvonását, és úgy éreztem, hogy ezeket én vagyok hivatott helyreigazítani. Hát nem erre valók a feleségek? - gondoltam magamban.

Elhatároztam, hogy visszafogom magam az első hónapokban, esélyt adva férjemnek, hogy saját maga változni tudjon, mielőtt közbeavatkoznék a jól kigondolt tervemmel. Egyedüli probléma az volt, hogy az én elképzeléseim nem voltak összhangban férjem elképzeléseivel. Neki fel sem tűntek azok a hibák, melyek az én szememet majd kiszúrták.

Az első hónapok rózsaszín köde után, a "Hozd helyre Dan-t tervemmel" kezdtem előrukkolni. Így aztán az elégedetlenség kezdet meggyökerezni majd növekedni közöttünk.

Az az erő, melyet mindig is csodáltam Dan-ben, kezdett makacssággá változni...

Azt a képességét ahogy egy bonyolult dolgot kielemzett, majd rövid, három lépés tervvé leegyszerűsített, kezdett atyáskodónak, sőt, időnként még kotnyelesnek is tűnni...

És amit egykor mély kötődésnek éreztem irántam, lassan személyem kontrollálásává alakult...

Eljött hát az idő, hogy férjem megváltoztatásának biztos tervét kivitelezzem, hogy azzá a férfivé válhasson akivé Isten és persze én formálni akartam. A fentiekből következik, hogy az egység megteremtésére nem is gondoltam. Visszatekintve igencsak dörzspapír feleséggé változtam, minden törekvésem pedig fájdalmas és katasztrofális eredményt hozott.

Vitatkozásaink közben jelentéktelen dolgokat fújtunk fel annak érdekében hogy kontrollálhassuk kapcsolatunkat. Dan-t minden egyes támadásom összezavarta és végig azon tűnődött, hogy mi történt feleségével. Házasságunk minden területe sérülést szenvedett, mi pedig nagyon boldogtalanok voltunk. Hála érte, hogy mindezek ellenére férjem kitartott mellettem, én pedig őmellette, mi pedig együtt ragaszkodtunk Istenhez és a házasságunkhoz.

Soha sem felejtem el azt a délután, amikor szerető szívvel és lenyűgöző békességgel konfrontált. Nem nagyon emlékszem már a beszélgetésünkre, de pontosan emlékszem szavaira, mely összetörte szívem keménységét, és mely megmentette házasságunkat. Gyengéden így szólt: "Drágám, nem értem mi zajlik most közöttünk, egyben viszont biztos vagyok: azzal a szeretettel szeretnélek szeretni, melyre neked szükséged van."

Ez a hozzáállás nem csak a sikeres házasság alapja, hanem minden emberi kapcsolat igazi egysége is ebben rejlik.

Mert én csupán saját elgondolásom szerint szerettem Dan-t, emberi elvárásokkal és követelőzéssel fordultam felé, azt gondolva, hogy neki van szüksége a változásra, míg én a háttérből felügyelem és irányítom a dolgokat. Meg kellett tanulnom a konfrontáció művészetét, és meg kellett tapasztalnom, hogy egyedül ezen hozzáállás hozhat egységet, békességet és örömet abba a kapcsolatban, ahol ezt igazán igénylik.

Sokan szeretnek vitatkozni, és gyakran összetévesztik ezt a fajta harcot a konfrontációval. A kettőnek azonban nincs sok köze egymáshoz. Az összecsapás szétzilálja és tönkreteszi a kapcsolatot, míg a konfrontáció egy olyan művészet, - melyet ha helyesen alkalmaznak, - megszilárdítja a kapcsolatot. A mi felelősségünk az, hogy Isten szerint konfrontálódjunk. Persze, ezt is lehet helyesen vagy helytelenül megtenni, a végeredmény azon múlik, hogy megértjük a a különbséget a két hozzáállás között.

Így hát szükséges alkalmaznunk a konfrontáció ajándékát az emberekhez való viszonyulásunkban, és ezt mindig olyan mértékkel tudjuk megtenni, amilyen szinten a szeretetünk van. Mert a szeretetteljes konfrontáció az érett és szilárd keresztény élet fokmérője.

Atyám, bevallom, sokszor nem sikerül jó barátként viselkednem. Kérlek taníts meg miként tápláljam egészséges konfrontációval emberi kapcsolataimat. Mert életem ezen területén is dicsőíteni és tisztelni szeretnélek Téged. Jézus nevében, Ámen

Arra bátorítalak, hogy Isten szeretetén keresztül vizsgáld meg kapcsolataidat. Mire jutottál?

Készséges vagy arra, hogy bátorító szavaidon keresztül Isten eszköze lehess, hogy megtapasztalhassa környezeted az Ő szeretetét?

Megtörtént már veled, hogy csendben maradtál mert ez kényelmesebbnek tűnt mint rávilágítani egy barátod vagy szeretted tévedésére?

Én nagyon sokszor elkövettem azt a hibát, hogy a könnyebb utat választottam ahelyett, hogy az egészséges kapcsolatért küzdöttem volna. Csatlakozz hozzám azon elhatározásomban, hogy az emberi kapcsolataimban is Istent szeretném megtisztelni a helyes konfrontáció elsajátítása által.

 

(Forrás: Girlfriends in God, The Art of Confrontation, Mary Southerland, http://www.girlfriendsingod.com/2014/the-art-of-confrontation-part-2/)