Találkozás az igazsággal

A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?(János 3:1-12)

Mintha csak jelen lennénk Jézus és Nikodémus ezen éjszakai beszélgetésén! Miközben olvasom, eszembe jutnak az első ilyen „éjszakai beszélgetéseim“ fiatalkorom egyik szünidejéből: Hogy is van ez az egész a vallással? Tényleg igazak ezek a dolgok? Honnan lehetek biztos benne? Nikodémus, a vezető farizeus is biztosat akar tudni. Így válunk fültanúivá a hitünk központi kérdéseit feszegető izgalmas beszélgetésnek: hogyan születhetik az ember újjá? Hogyan üdvözülhetek? Mit tesz a keresztvíz és a Szentlélek? Nikodémus egy bókkal kezdi a beszélgetést, és elismeri, hogy Jézus tanító (2.). Azonban Jézus világossá teszi a számára, hogy Ő több annál: magával Istennel találkozik a személyében Nikodémus. Így a 3. versben Jézus kertelés nélkül a tárgyra is tér, Nikodémus pedig teljes komolysággal továbbkérdez: „Hogyan lehetséges ez?“ Félreérti: mintha az újjászületés valami olyan dolog lenne, amit az embernek magának kell véghezvinnie. Ezt tanulta gyerekkorától kezdve: a megújulás a törvénynek való engedelmesség révén történik meg. Ellenben megszületni nem a mi dolgunk, ehhez nem tudunk semmit hozzátenni. A mi részünk, hogy elfogadjuk ezt, nem mi vagyunk itt az alkotók. Én is elfogadó vagyok, és az is szeretnék maradni.Mennyivel szabadabban tudnék élni, mennyivel nyugodtabban tudnék reagálni, mennyivel derűsebb lehetnék, ha ez lenne alapvetően a hozzáállásom mindenhez? 

Az igazságot, amiről a hit szól, 

csak elfogadni lehet.

EMIL BRUNNER