Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

103. zsoltár 1-2

Miért tűnik el belőlünk a hála, miért hagyjuk figyelmen kívül Isten jóságát? 

A következő három ok miatt:
1) Problémák. 
Ha az egyik szemedet becsukod, a másik elé pedig egy kis pénzérmét tartasz eléggé közel, akkor akár a nap fényét is eltakarhatod. Érted a lényeget? 
2) Nyomás. 
Néha előfordul, hogy a mellékállások, amikről azt gondoltuk, de jó lesz élvezni a plusz keresetet, csak arra jók, hogy teljesen kimerítsenek. 
3) Emberek. 
Amikor az emberek csalódást okoznak, megkeseredünk, és elfeledkezünk mindarról, amit Isten tett értünk.

 Mi a megoldás?
 „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. 
Nagy a te hűséged!”
 (Jeremiás siralmai 3:22-23).

 Isten kegyelme minden reggel megújul – így kellene a hálaadásunknak is minden reggel. Azután ezzel kellene átitatódnia az egész napunknak. A folyamatos hála abból adódik, ha túllátunk az áldásokon, és azoknak végső és kiapadhatatlan forrására, Istenre tekintünk. Az ő szeretete, hűsége és kegyelme minden nap munkába áll, mielőtt még kinyitnád a szemed reggel.
 

Egy ládikó teli emlékekkel

Anna 83 éves, és egy idősek otthonában lakik. Már nem élnek a hozzátartozói, akik meglátogathatnák. Férje a háborúban esettel, és mindkét gyermeke fiatalon halt meg.
Egy napon megkérdeztem tőle, hogy hogyan tud keserűség nélkül visszatekinteni nehéz életére. Erre egy kis ládikót húzott elő ruhásszekrénye egyik fiókjából, kinyitotta, majd megmutatta „kincseit“. Egy lapocskát a kalendáriumból arról a napról, amikor is egy nehéz döntést kellett meghoznia
valamivel kapcsolatban, ám Isten félreérthetetlenül szólt hozzá. Egy darabkát abból a vödör szénből, amit a barátai hoztak meglepetésként, amikor már nem volt mivel fűtenie. Egy fotót mutatott még, egy autóroncsról, - sérülések nélkül úszott meg egyszer egy súlyos balesetet. E tárgyak Anna számára nem csupán jobb időkből származó emlékek voltak. Tudatosan gyűjtötte őket, hogy ezek emlékeztessék, milyen jól bánt vele az Úr. „A szomorú emlékeket is őrzöm. A jót, amit Isten velem cselekedett, borzasztó gyorsan elfelejtem,
ezért is próbáltam meg az emlékeket ilyen formán megőrizni. A nehéz órákban ezek a kis „kincsek“ segítenek Isten jóságát
felidézni, és egyben tudatosítani, hogy a jövőben is rábízhatom magam.“
A látottak nagyon nagy hatással voltak rám. Elhatároztam, hogy mostantól fogva figyelmesebben járok-kelek a világban, hogy Isten kedvességének apró jeleit szem
elől ne tévesszem.

Továbbgondolásra:

Milyen emlékeket tennénk saját ládikónkba? Nyugodtan írjunk pár sort „kincses ládikónkba“. Akár ki is vághatjuk e darabka papírt és betehetjük a Bibliánkba – talán ez is megteszi addig, amíg lesz időnk egy saját emlék-ládikót készíteni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések