Irgalmas Isten

„Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”

 Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten igazi szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan Istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten figyelmeztet, mielőtt ítél, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…

Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson…

(Reggeli dicséret)