Kapzsi imádság

Honnan vannak a háborúk és harcok köztetek? Nemde bűnös vágyaitokból származnak, amelyek tagjaitokban vitézkednek? 

Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, és nem nyeritek el, harcoltok és háborúskodtok, és nincs semmitek, mert nem kéritek. 

Kéritek, de nem kapjátok, mert rosszul kéritek, csak azért, hogy élvezeteitekre fordítsátok. 

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

(Jakab 4:1-4)
„Drága Uram, segíts, hogy a ma esti bibliaóra jelentsen valamit az embereknek!“ – talán így imádkozunk hangosan. De mit is értünk ez alatt? „Uram, kérlek, ne engedd, hogy
ma este felsüljek igemagyarázat közben.“ Ez valóban olyan imádság, amit Isten nem hallgat meg, mert csupán telhetetlen vágyunkat (ebben az esetben az elismerés
utánit) akarjuk kielégíteni? Ha kéréseinket aszerint értékeljük, hogy mennyire önzőek, akkor valószínűleg nem
kevés imádságunk ebbe a kategóriába esik. Két fontos dolog vált világossá a számomra:
 
1.
A harc valójában bennem kezdődik. Gyakran azon veszem észre magam, hogy sikerült a magamévá tennem a világ állította mércéket, és e követelményeknek meg is akarok felelni. Így viszont óhatatlanul odajutok, hogy az imádságaim önmagam körül forognak - megpróbálom Istent a szekerem
elé fogni, és arra bírni, hogy segítsen. Ezért jó dolog újra és újra megállni egy kicsit, hogy megvizsgáljuk indítékainkat, és kérni Istent, hogy vezessen a helyes úton.
2.
Némely dolgot Isten „csak úgy“ nekünk ajándékozna, ha őszintén Elé tárnánk szívünk kívánságait. Hiszen tudhatjuk, Ő kész adni és ezt szívesen is teszi, mert bőkezű Isten.
(Lélekfrissítő)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések