Isten hűséges

Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

(János 3:13-21)

Nekem személy szerint a 16. vers különösen is sokat jelent. Amikor megtanultam írni, ezt a verset egy zöld füzetbe írtam, amit a 

gyermek-istentiszteleten osztottak ki. Szép színes betűkkel írtam bele ezt az Igét. Csupa fontos igehelyet kellett ide felírnunk. Nem 

túl ötletes módszer, ám mégis, még mindig emlékszem erre a füzetre. Talán azért, mert itt hallottam először, hogy behelyettesíthetem a saját nevemet ebbe a mondatba. És csodálatos módon, ez engem akkor is, és azóta is mindig megindít: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értem.“

„Ennek a feltétel nélküli, vagyis végtelen szeretetnek köszönhetően akar Isten mindenképpen, azaz minden körülmények között és minden áron együtt lenni az emberrel. Miután Isten minden követét elküldte, saját Fiát küldte el, aki számára a legkedvesebb, 

azért, hogy elérjen minket. Ettől fogva tudjuk, hogy ez teljesen biztosan így van.“ 

(Hans-Joachim Eckstein).

Istennek ez a feltétlen szeretete ezért meghatározó élmény az életemben. Nem kell szeretetre méltónak éreznem magam, hiszen 

Ő mindig is szeretett. Szeretném ma is ezt újra és újra eszembe idézni, és szívből örülni neki.