Elhívásod szépsége

                 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám  
                                            Máté 25:21

Olyan nőkről olvastam történeteket, akik változást hoztak a világba. Egy nő adományokat gyűjtött, amiből kutakat ástak falvakban, ahol vízre volt szükség. Egy másik nő könyörületes munka programot szervezett olyan nők számára, akiket az emberkereskedelemből mentettek ki. Volt olyan is aki, aki nonprofit egyesületet indított a menekültek számára, hogy könnyebben be tudjanak illeszkedni az új társadalmukba.

Szerettem ezeket a történeteket. Inspirálóan hatottak rám. Bár ahogy magamban éltettem ezeket a nőket, arra késztetett, hogy a saját életemre tekintsek.

Istenem, van valami hatalmas dolog amit nekem kell elvégezni?

Máté evangéliumának 25. részében Jézus egy történetet mesél egy mesterről, aki a szolgáinak különböző mennyiségű pénzt ad és arra kéri őket, hogy fektessék be valamibe ezt a pénzt, amíg ő elmegy. Az egyik szolga megsokszorozta a pénzt, a másik is így tett, pedig ő kevesebbet kapott, a harmadik pedig egyszerűen csak eltemette azt.  Amikor a mester visszatért, megdicsérte azokat, akik meg tudták sokszorozni, amit rájuk bízott.

A mester tele volt dicsérettel. ,,Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám." Máté 25:21

Viszont bánkódott amiatt, aki csak elásta a pénzt, amit kapott.

A történetben ezek a szolgák nem voltak bankárok, vagy menedzserek. Alázatos szolgák voltak és a mester mégis megbízott bennük. Ez a történet szíve. Jézus emlékeztette a tanítványait, hogy bízik bennük azokkal az ajándékokkal kapcsolatban, amelyeket nekik adott. Vannak köztük nagyobb feladatok és kisebbek, vagy akár a kettő között is.

Mégis amikor ezek összeadódnak, akkor ott növekedés van. Valójában nem pénzben, hanem abban, ami igazán számít Jézusnak-emberek életében.

Visszatekintve az elhívásaimra az évek során, emlékszem, hogy volt közöttük, olyan amikor egy csapatnyi asszony szeretetére lettem hívva, egy asztal körül biblia tanulmányozáson. Máskor pedig egy gyermek vigyázása volt a feladatom, míg a fiatal anyukája pihent. Az az elhívás pedig, ami a mai napig folytatódik az, hogy az Örömhírről írjak és beszéljek. Jézus példázata alapján nincsen nagy, vagy kicsi, vagy a kettő közötti elhívás, csak egyszerűen elhívás van, amelyet ránk bízott az Atya, hogy azokat Ő rajtunk keresztül végezze el.

Mit bízott rád az Atya?

Lehet hogy színfalak mögött dolgozni vagy esetleg akár a színpadon szolgálni. Talán egy krízisben egy barát mellett állni, vagy akár egy rászoruló családnak ételt hordani. Esetleg egy kis gyermeket tartani a kezedben, vagy idős szülőt segíteni, aki már nem tud önálló lenni.

Összehasonlítgatás miatt ne ásd el a feladatod. Egy nehéz pillanatban ne engedd, hogy más ,,nagyobb" elhívása elvonja a tekinteted a tiédnek a szépségéről.

Te és én el lettünk hívva és csak ez számít.

Együtt változást vihetünk végbe az Ő nevében.

 Jézusom, leveszem a tekintetem mások feladatairól és megköszönöm neked az én elhívásom szépségét. Abban az esetben ha mélyre temetném ezt a feladatot a bizonytalanságom miatt, vagy esetleg mert másokkal hasonlítom össze magam, segíts átadnom ezt Neked. Köszönöm, hogy megmutattad, mit kell tennem és az megsokszorozódik majd a Te dicséretedre. Ámen



                                   


(forrás:www.girlfriendsingod.com
Suzie Eller-The Beauty of Your Assignment
fotó:pinterest.com)