Amikor a jövő stresszesnek tűnik, bízz a Gondviselőben
"Az Úr azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.” (2Mózes 16:4 RÚF)
Nem tudtam aludni, csak feküdtem a sötétben, az aggodalom a lelkemben az éjszaka előrehaladtával nőttön nőtt. Amikor az első napsugarak besütöttek a szobám ablakán, végre elkezdtem imádkozni és kiöntöttem Istennek minden aggodalmamat, ahogyan eddig is számtalanszor megtettem korábban.
A házasságom pár hónappal azelőtt darabokra hullott, és hirtelen a jövőm már nem tűnt olyan biztonságosnak mint amilyennek korábban gondoltam. Szűkös volt a keret, melyből gazdálkodtam, küzdöttem, hogy a tetőt megtartsam a fejünk felett, és gyermekeim igényeiről gondoskodjam. A gondjaimat tovább súlyosbította számtalan más viszontagság, amelyek miatt állandóan nyugtalan voltam, ezért nem volt békességem és kielégítő alvásom sem.
De ma reggel, miközben folytattam az imádkozást, észrevettem egy sémát a könyörgéseimben. Függetlenül attól, hogy milyen körülményeket vagy aggodalmakat említettem meg az Úrnak, úgy tűnt, hogy mindegyiküknek van egy közös témája - a gondoskodás hiányának a félelme szorongatott.
Úgy éreztem Isten meg akarja győzni a szívemet arról, hogy hagyjam abba az ismeretlen jövő okozta folyamatos szorongást és inkább bízzam Rá a jövőt. Aztán halk suttogást hallottam a lelkemben, amely egyszerűen azt mondta: "Én vagyok az egyedüli Gondviselőd."
Kissé riadtan érzékeltem magamban, hogy ez mondat az Atyámtól származik. Lehunyt szemmel és könnyekkel telve, elmormoltam a következő szavakat: „Igen, Uram. Te vagy. Bocsáss meg, hogy kételkedem a munkálkodásodban, és segíts, hogy teljes mértékben bízni tudjak benned. Kérlek tölts be békével. Nem tudom, mit hoz a jövő, de tudom, hogy a jövő a Te kezedben van, és minden szükségletemről gondoskodsz majd. Ámen."
Mai igevers emlékeztet bennünket arral a bibliai időkre amikor Isten gyermekei is az ismeretlen jövővel álltak szemben és küszködtek azzal az igazsággal, hogy Ő tud-e vagy fog-e gondoskodni róluk. A 2 Mózes 16:4-ben Isten válaszol nekik a kételkedésük ellenére: “Az Úr azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.”
Az izraeliták Egyiptom rabszolgái voltak, miután Isten felszabadította őket, teljesen bízniuk kellett az Ő gondoskodásában- ami láthatóan nehezen ment nekik. Bár fizikailag szabadok voltak, szellemileg mégis rabszolgájává váltak annak a szokásuknak, hogy az emberektől és dolgoktól várják a gondoskodást, nem pedig Istentől.
Az izraeliták meg voltak győződve arról, hogy éhen halnak a pusztában. Még azután is, hogy az Úr megígérte, hogy minden szükségletükről gondoskodni fog, elégedetlenek voltak azzal kapcsolatban, hogy „várniuk és látniuk kell”, hogy hű marad -e Isten a napi mannával kapcsolatos ígéretéhez. Nem bíztak benne, nem engedelmeskedtek az utasításainak, és folyamatosan panaszkodtak. Bár panaszaikkal Mózeshez és Áronhoz fordultak, lényegében Isten ellen szóltak.
A kora reggeli órákban történt értékes találkozásom után Istennel, rájöttem, hogy sokat panaszkodtam, nemcsak a Gondviselőmnek, hanem ellene is. Nem bíztam az Ő szuverenitásában az életem felett.
Úgy éreztem, mintha én is a pusztában lennék, mint az izraeliták, most elsősorban, teljes mértékben az Úr gondoskodására kell hagyatkoznom. Ugyanaz az Úr volt Ő, aki mindig is gondot viselt rám a múltban, más és más módon, és Ő az egyetlen, akiben bízhatok a jövőben is.
Amikor rádöbbentem, hogy egyedül az Ő gondoskodására van szükségem, és elhatároztam, hogy bízom benne a jövőmben - annak ellenére, hogy továbbra is időnként kételkedem -, megkönnyítette a szívemet, és ettől a naptól kezdve megváltoztatta a szemléletemet és a hozzáállásomat az élethez.
Az elmúlt néhány évben Isten csodával határos módon, számtalanszor gondoskodott a szükségleteimről, többször, mint amennyit fel tudok most sorolni. Ő ugyanezt fogja tenni érted is. Bár napi elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy bízzunk Istenben, amikor a stressz és az aggodalom körülvesz, de ha a jövőnket bizalommal Isten kezébe tesszük, akkor ez segít nekünk, hogy békességgel elviseljük ezeket a nehéz időszakokat.
Uram, az aggodalom és a kétely rabja lettem. Segíts emlékezni arra, hogy Te vagy a gondviselőm, és adj erőt, hogy teljes mértékben bízzak benned a jövőben. Jézus nevében, Ámen.
kép: saját
Megjegyzések
Megjegyzés küldése