Amikor a kényelem az ellenségem

„Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre” Kolossé 1:11

Biztos. Kényelmes. Kiszámítható.

Ezekkel a szavakkal szeretném leírni az életemet.

Gyanítom, értékelnéd, ha a te életednek is ezek lennének a jellemzői.

De mi van akkor, ha a kényelem és a biztonság, amire vágyunk, halálos recept az önelégültségre, amely elvonja szívünket Istentől?

Sok példát találhatunk erre a Bibliában, de most nézzünk meg egyet, ami a Jeremiás könyvében bújik meg: „Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata, illata sem változott meg.” 

A felszínen úgy tűnhet, hogy Moáb nemzetének jól megy sora.
Kényelmesek. Az életük kiszámíthatónak tűnik.
Már jó ideje nyugalomban élik a mindennapokat.

Nem tudják, hogy milyen az, amikor valami váratlan dolog éri őket. Nem tudják, hogy milyen szenvedni. Elviselni a nehézségeket a rajtuk kívül álló körülmények miatt. Jól érezték magukat, tehát az „élet szép”. Nincsenek csalódások, nehézségek.

De ez az igevers nagyon egyértelműen jelzi, hogy nem ez volt a legjobb a számukra.

Azok az emberek akik túl sokáig maradnak az önteltség állapotában, romlottá válnak, csakúgy mint a tisztátalan bor.

„..pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba..” ez azt jelenti, hogy valaki olyan régóta ül a saját kényelmében, hogy az önelégültség íze teljesen átjárta már. 

A borászok Jeremiás idejében két okból öntögették a bort az egyik korsóból a másikba. Az egyik oka, hogy a bor ne vegye át az edény ízét. A másik ok, hogy megszabadítsa a bort az alján leülepedő szennyeződéstől vagy üledéktől és hogy megőrízze a bor tisztaságát.

A Moábiták nem voltak megtisztítva az „üledéktől”. Ezért az a kultúrájukat teljesen átjárta az Istent nélkülöző, hamis elégedettség és az emberek telve voltak tisztátalansággal.

Nem volt szükségük arra, hogy Isten erejéből merítsenek, így a szívük távol maradt Tőle.
Hamis biztonságérzetben ringatták magukat.

Kihívások és változások nélkül az emberek hajlamosak arra, hogy egyre távolabb kerüljenek Istentől és ellenálljanak az Ő útjainak.

Mindeközben a Moábiták szomszédjai, az Izraeliták kénytelenek voltak Istentől függni és megtanulni túlélni a szenvedéseket, a fogságot és a rabszolgaságot. Úgy tűnik, ők azok, akiket Isten nem mentet meg a nehézségektől. De ha azon a lencsén keresztül vizsgáljuk az eseményeket, hogy mi volt számukra a legjobb hosszútávon, akkor Isten megerősítette Izráelt, a javára. 

A megrázkódtatás nélküli, kiszámítható élet ma is kényelmesnek tűnhet a számunkra, de hosszútávon, csakúgy mint a Moábíták, nagyobb lehet a szenvedés ha sokáig Isten érintése nélkül maradunk.

Ne kövess el hibát: hamis biztonságérzetben ringatni magad rosszabb, mint átmenni a szenvedés folyamatán.

A szentírásból kiderül, hogy a Moábiták végső sorsa a teljes romlás volt (Ézs.16:6-10). Jobb lett volna nekik, ha átmentek volna mindazon amin Izráel átment. Ha átöntötték volna őket egyik edényből a másikba hogy megtapasztalják a szenvedésnek azt a mértékét ami elég erőssé teszi őket akár egy nagyobb nehézség kezelésére is.

Gyakorlatilag ez olyan mintha elmennél egy béltükrözésre vagy mammográfiára (egyik sem túl kellemes elfoglaltság) csakis azért, hogy biztos legyél abban, hogy idejében elkapod a problémát, amíg még van mód a kezelésére.

Ki kell innunk a szenvedés poharát ma, hogy ne fulladjunk meg a holnap pusztításában.

Amikor átöntenek egy másik edénybe az gyakran kényelmetlennek, kaotikusnak és teljesen igazságtalannak tűnhet a szenvedésünk pillanatában de Isten szeretné, ha tudnánk hogy a vihar közepette is bízhatunk benne.

Segít megszabadulni a bennünk leülepedett piszkoktól – az erőtlenségtől, félelemtől, önhittségtől és attól a reménytelenségtől, hogy az egész élet igazságtalan.

Ő ami védelmezőnk, aki szeretne megerősíteni bennünket mindarra ami előttünk áll, betöltve a Kolossé levélben leírtakat, miszerint: „Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre”

Ez egy olyan folyamat ami nem túl jó amikor épp benne vagyunk de Isten biztosít bennünket arról, hogy később a javunkra válik.

 

 

Uram, köszönöm, hogy neked fontosabb, hogy felkészíts engem, mint hogy a kényelmemben hagyj. Megvallom, egyik porcikám se szeret szenvedni de tudom hogy bízhatok a szeretetedben. Kérlek formálj és erősíts meg engem. Tudom, hogy a munka amit végzel bennem az jó. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

 

 

forrás: Prowerbs 31 Ministries / Lisa Terkeurst /When comfort is my enemy 

kép: https://hu.pinterest.com/pin/213921051041477578/