A harc, amit még nem nőttem ki

"Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen." 
( Zsoltárok 145:16 HUNB)

Már azelőtt keresztény voltam, hogy a korom kétszámjegyű lett volna.

Ez idő alatt kinőttem az élet különböző időszakaiból, beleértve az iskolai házi feladatokat, az első szívfájdalmam , a főiskolai éveket és még a felnőttkor kínos kezdeteit is.

Átmentem barátságok felbomlásán és családi összeomláson, és átjutottam a túloldalra.De van egy harc, amit még nem sikerült kinőnöm, felhagynom vele, vagy abbahagynom. Ez pedig a testemmel való nehéz kapcsolatom.

Jézus követőjeként a testképpel küszködni különösen sebezhető érzés. Elmondhatom az igazsággal átitatott szentírási részeket, mint például a 139. zsoltár, amely azt mondja nekem, hogy "Félelmetes és csodálatos teremtés vagyok...". (Zsoltárok 139:14, angol fordításból), 

de még mindig van bennem valami, amit hihetetlenül összetörtnek érzek.

Elgondolkodtam azon, hogy mit szerettem volna, ha másképp lenne...

Korlátoztam magam az étkezések során ...
Büntetésként edzettem,ahelyett hogy élveztem volna ...

És néha még azt is elhittem, hogy azok a nők, akik úgy néznek ki, ahogy én szeretnék kinézni, sokkal szeretettebbek, sikeresebbek, és biztosan több önkontrollal rendelkeznek, mint én.

Lelkileg tudom, hogy Isten a legnagyobb csodával váltotta meg a lelkemet: Jézus által. 

De fizikailag fájdalmat okoz nekem a kérdés, hogy miért küzdök még mindig egy ilyen megromlott kapcsolatban a saját testemmel.


Mostanában azonban rájöttem, hogy rosszul gondolkodtam erről. Egy lelki problémát próbáltam fizikai megoldásokkal kezelni. Nem tudom, hogy ez konkrétan hogyan hat rád, de az utóbbi időben olyan keresztény baráti körökben találtam magam, ahol felfedeztem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel küzd. A Jézussal való járás nem tesz minket mentessé a küzdelmektől, mert keresztények vagyunk. De ad nekünk egy helyet, ahol lehorgonyozhatunk, amikor úgy érezzük, hogy elbizonytalanodunk vagy elkeseredünk attól, amit érzünk és amivel szembenézünk.

Teljesen elkerülte a figyelmemet, hogy bár ez a testképpel kapcsolatos küzdelem a fizikai testemben van, Isten mélyen törődik vele lelkileg. És a saját utam bonyolultságában megtaláltam az utat a Zsoltárok 145:16 szavaihoz: 

"Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen."

Isten az egyetlen, aki képes megszakítani a kaotikus körforgást, amelyben találjuk magunkat, és beiktatni azt, amire igazán vágyunk: tartós elégedettséget.

Így elkezdtem bevonni Istent ebbe a folyamatos utazásba, hogy megjavítsam a testemmel való kapcsolatomat. És ezen keresztül van néhány gyönyörű igazság, amit szeretnék megosztani veletek:

• Nem baj, ha nem érezzük úgy, hogy jó a testünk. Isten egyszerűen csak arra hív minket, hogy egyezzünk bele abba az igazságba, hogy Ő már jónak nyilvánította a testünket. (1Mózes 1:31a)
• Nem számít, hányszor kívánom, hogy bárcsak más lenne a testem, Isten nem. Sőt... Ő gyönyörködik bennem. (Zsoltárok 18:20)
• Az Ő hűsége nem hiányzik abból, ahogyan a testemet alkotta. Az Ő hűsége megmutatkozik abban, ahogyan a testemet alkotta. (Zsoltárok 145:13b)

A történetemnek ez a része még nagyon is folyamatban van. Még nem nőttem ki belőle, azonban tanulok benne. És ha ma éppen ott tartasz, akkor szeretnék megosztani néhány gyakorlatot, ami nagyon sokat segített nekem: 

• Le kell tennem a kísértést, hogy másokhoz hasonlítsam magam, és ehelyett az egészséges, fenntartható szokásokra kell összpontosítanom. (Galata 1:10)
• Megnevezni a rendezetlen gondolkodást, hogy átrendezhessem a gondolataimat az igaz, nemes, helyes, tiszta, kedves és csodálatra méltó dolgok felé. (Filippi 4:8)
• Kérni Istent, hogy tisztítsa meg a szívemet, ahelyett, hogy a figyelmemet a múlandó, földi testem tökéletesítésére összpontosítanám. (2 Korinthus 7:1; Zsoltárok 51:10)

Barátom, bármilyen küzdelmet is érzel ma úgy, hogy , még nem nőttél ki belőle, hívd meg Jézust a kellős közepébe. Nem kell várnunk arra, hogy a dolgok rendeződjenek az Ő számára. Lehet, hogy botladozunk a küzdelmeinkben, de még a botladozás is mozgás.

Atyám, Istenem, ma köszönetet mondok neked a testemért. Köszönök mindent, ami lehetővé teszi számomra, hogy  tehessek a Te Királyságodért. Imádkozom friss szemekért, amelyek úgy látják a testemet, ahogyan Te látod... jónak. Amikor elmém olyan gondolatokra téved, amelyek nem a Te gondolataid, kérlek, segíts, hogy felidézzem azokat az igazságokat, amelyeket ma felfedeztem a Te Igédben. Köszönöm, hogy hűséges és közel vagy hozzám a küzdelmeim során. Jézus nevében, Ámen.

Forrás:Proverbs31 Ministries Daily Devotional
Shae Tate - The Struggle I’ve Yet To Outgrow
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/07/27/the-struggle-ive-yet-to-outgrow

Fotó: pixabay.com