Mielőtt válaszolnánk

„Istennek ugyanis az az akarata, hogy jótetteitekkel elnémítsátok az oktalanok tudatlan beszédét.” 

1Pét 2,15

Drága barátnőm, gyere, beszélgessünk. „Azokról” az e-mailekről. „Azokról” a megjegyzésekről. „Azokról” a szavakról, amiktől a szívünk remegni kezd, a torkunk összeszorul, a mosoly lehervad az arcunkról.

Igen, „azokról”.

A kemény hozzászólások annyira értelmetlenek. Egyszerűen nem látom át, mire jó a sárdobálás, az otromba kifejezések használata valakivel kapcsolatban. A Szentírásban sincs semmi utalás, ami erre feljogosíthatna bárkit. Ezek a fröcsögések mégis valóságosak az életemben. Apró kis valóságok, de ott vannak. Attól félek, hogy sajnos, te is tudod, miről beszélek.

Be kell vallanom, hogy semmivel sem vagyok különb bárkinél, akinek első reakciója az, hogy helyére tegyem az illetőt. Hogy visszaüssek, ha megütöttek. Ki kéne találni egy pofongombot a számítógépen. Nem valami kegyes gondolat, mi?

Nos, hát ezért nem reagálok érzelmi alapon. Csak arra volna jó, hogy beindítson egy lavinát, ahelyett, hogy megállítaná.

Várok, amíg a bántással már nem csak érzelmi szinten tudok foglalkozni. A fájó dolgok az agyam érzelmi központjába érkeznek, mielőtt a logikus gondolkodás fel tudná dolgozni őket. A válaszadáshoz az érző és a gondolkodó területnek egyaránt működnie kell, ezért szoktam várni. És az Írást is be kell vonnom, mielőtt válaszolnék.

Péter első levelének második fejezetében egész kincsesbányát találunk a témával kapcsolatban.

Következzék három dolog, amit szem előtt kell tartanom, mielőtt válaszolnék.

Először is: szükséges-e egyáltalán válaszolnom?

„Istennek ugyanis az az akarata, hogy jótetteitekkel elnémítsátok az oktalanok tudatlan beszédét.” (1Pét 2,15).

Néha nagyon hasznos a Törlés gomb. Nem kell minden levélre válaszolni. Nem kell minden kritikára reagálni. Főleg, ha a valaki névtelenül ír. Ne hagyjuk, hogy a hozzászólásaik letérítsenek a pályáról. Használjuk őket arra, hogy eszünkbe juttassák, mennyivel hasznosabban tudnánk tölteni az időnket valami mással. Tegyünk valami jót, s hagyjuk, hogy jótetteink adjanak választ a hazug támadóknak.

Másodszor: fontos különbséget tenni a reakció és a válasz között.

„Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott.” (1Pét 2,23).

Nehéz megállni, hogy ne vágjunk vissza. Igazságosnak érezzük, ha bántjuk azt, aki bántott. De attól még, hogy valami igaznak tűnik, nem biztos, hogy helyes. Első, kemény reakciónkat gyengéd válasszá szelídíthetjük, ha várunk. Adj időt magadnak, hogy le tudj higgadni. Próbáld a másik ember szemszögéből nézni a dolgot. Hidd el, gyakran sokkal több fájdalom van a szívükben, mint amennyit mi valaha is érezni fogunk – és eredeti fájdalmuknak igen kevés köze van hozzánk. Próbáljuk kedvességbe és igazságba csomagolni a válaszunkat. Az ítélkezést bízzuk Istenre. Ő tudja. Ő látja. És megtiszteli azokat, akik tisztelik Őt.

Harmadszor: az alázatosság hatékonyan szét tudja oszlatni az indulatot.

„Olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához.” (1Pét 2,25).

Néha arra való egy kemény megjegyzés valakitől, hogy hátralépjünk, és őszintén elgondolkozzunk, nem mi hibáztunk-e valamiben. Kérjünk bocsánatot. Kedvesen, szeretettel próbáljuk tisztázni a helyzetet. Mi is bocsássunk meg. A megbocsátás nem tesz igazzá valamit, ami nem az. De kifejezi, hogy mindkét félnek szüksége van a megbocsátásra, és én magamtól, szabadon felajánlom.

Ó, drága barátnőm, remélem, nem volt épp ma szükséged ezekre a tanácsokra. De majd ha lesz, imádkozom, hogy legyen segítségedre.

Uram, kérlek, mutasd meg, hogyan keresselek egyre jobban. Segíts, hogy ezt a mai sértést lehetőségként fogjam fel arra, hogy irgalmat kérjek és adjak, példát mutassak a szeretetre, és túllépjek ösztönös reakcióimon. Helyes döntéseket szeretnék hozni, amik méltók Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Lysa TerKeurst, Encouragement for today, 2011.06.16.
www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_09_01_archive.html)