Magányosan

„Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.” 

Zsolt 25,16

Magányos. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ezzel a jelzővel illethetem magam. Pedig hát így volt.

Egy fájdalmasan nehéz költözés után hosszú évekig egyedül éreztem magam.

Azelőtt mindig voltak közeli barátaim, volt társaságom, s most a szoros barátság hiányától nagyon fájt a szívem. Vágytam valakire, akivel spontán összefuthatunk egy kávéra, vagy akivel kitölthetem az ingyen letelefonálható perceket. Áhítoztam egy barátnőre, akivel értjük egymást, aki meghallgat, és aki megosztja velem gondolatait.

Az idők folyamán megtanultam újrakötni elszakadt barátságszálakat, újakat kialakítani, s már sosem mondom, hogy nincs kapcsolatom az emberekkel és elégedetlen vagyok. Nemrég olvastam egy értékes, de elszomorító felmérésről a USA Today-ben. Az Amerikai Társadalmi Szemléből (American Social Review) átvett tanulmány szerint az amerikai népesség felének csak két közeli barátja van. Még szívszorítóbb, hogy minden negyedik ember úgy nyilatkozott, nincs közeli barátja. Egyetlenegy sem. Ez rengeteg magányos lelket, szomorú szívet jelent. Hogyan tudnánk ennek a járványszerű jelenségnek az orvoslásában közreműködni?

Ha magányos vagy…

Adok egy jó tanácsot, amit én is újra meg újra megszívleltem magányos időszakomban, mert hittem az igazságában. Ha nincs barátod, legyél te olyan barátja másoknak, amilyen barátra te magad vágysz. Újra meg újra elismételtem magamnak azokban a nehéz időkben: „Amy”, mondtam,

- szeretnéd, ha lenne egy barátnőd, aki felveszi a telefont, csak hogy megkérdezze, hogy vagy? Hívj hát fel valakit, és kérdezd meg, hogy van.

- Szeretnél egy barátnőt, akiben megbízhatsz, aki megőrzi, amit elmondasz neki? Légy hát megbízható és titoktartó.

- Szeretnél egy barátnőt, aki hirtelen ötletből elhív vásárolni (vagy moziba, vagy sétálni egyet stb.)? Akkor hívj el valakit magaddal, amikor ilyesmit tervezel.

Néha könnyebb elkülönülve élni, mint kilépni a biztonságból. Főleg ha valami csalódás ért, és szenvedsz. Nagyon jól tudom, milyen az. De biztatni szeretnélek, hogy merj elmozdulni a holtpontról, mutasd ki a szeretetedet és a törődésedet mások iránt.

Isten sokmindenre megtanított magányos éveim alatt. Közelebb vont magához. Jobban megbecsültem családtagjaim közelségét, barátságát. Szembenéztem olyan vonásaimmal, amik nem voltak túl vonzóak, és igyekeztem változtatni rajtuk. Magányos időszakodban tudatosan közeledj Isten és mások felé. Nagyon sokat lehet tanulni ezekben az időszakokban.

Ha nem vagy magányos…

Jusson eszedbe, hogy nagyon sok a magányos ember. Gondolj bele, hogy négy nő közül egy azt felelte, nincs egyetlen közeli barátnője, barátja sem. Gondolkozz el ezen a szomszédságod viszonylatában. Tegyük fel, hogy él 40 nő földrajzilag közel hozzád. Közülük 10-nek nincs egyetlen barátja sem. Talán arra hív Isten, hogy te légy a barátjuk?

Gondolkozz el, hogyan nyithatnátok meg baráti körötöket mások felé. Vedd észre azt az asszonyt, aki mindig egyedül ül a templomban, a kolléganődet, aki magányosan szokott ebédelni, a szomszédasszonyt, akihez sosem érkeznek vendégek. Nyiss valaki felé, amint lehet, hogy eggyel kevesebb ember érezze magányosnak magát.

Uram, Te olyan barát vagy, aki a testvérnél is közelebb állsz hozzám. A magány és a barátnélküliség mai világában mutasd meg, milyen értékes lehet a Te barátságod. Kérlek, taníts meg mindenre, amit ebben az időszakban meg kell tanulnom. Készíts fel, kérlek, valakit, hogy a barátom legyen, és alakíts engem is hűséges, értékes baráttá. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Encouragement for today, 2011.05.27. Amy Carroll www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_09_01_archive.html)