Az igazi Szentély

„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” 

Zsid 6:19-20a

Mialatt öltözködtem, a farmerem márkacéduláján akadt meg a szemem: Sanctuary (szentély). Na ne! Ez tényleg a kedvenc farmerem, de hogy szentély lenne…

A „szentély” szóval újra meg újra találkozom. Nem rég családommal kivonultunk nyüzsgő, követelőző világunkból. Egy olyan helyre mentünk, mely „teljes kiszakadás a mindennapokból” jelszóval hirdette magát. Tökéletesen hangzott.

Egyik reggel elindultam a hely egy pontjára, melynek Szentély volt a neve. Alig vártam, hogy kettesben legyek az Úrral a sima víztükörre néző csendes nyugszékben. Elhelyezkedtem, elővettem a Bibliámat, a jegyzetfüzetemet és a tollamat, s ekkor egy hang szólalt meg mögöttem. „Elnézést asszonyom, van jegye a Szentélybe?” Jegy a Szentélybe? Viccel? Külön jegyre van szükségem, hogy a „Szentélyben” tartózkodjam? Felszedelőzködtem, s pár lépéssel odébb, a „Szentélyen” kívül leültem egy ugyanolyan csendes helyre, ahol nem volt szükségem jegyre ahhoz, hogy Istennel találkozzam.

Kinyitottam a Bibliámat, és nem hittem a szememnek:

„Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, a szentélybe, ahova mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus…” Zsid 6:19-20a

Nem léphettem be jegy nélkül két lépéssel arrébb a „Szentélybe”, de Jézusnak köszönhetően beléphettem az igazi szentélybe: az Ő jelenlétébe.

A Biblia szerint a szentély nem egy kényelmes ülésekkel, halk zenével felszerelt hely kilátással a tóra. A szentély olyan hely, ahol Isten jelenléte gyógyító balzsamként vesz körül, ahol jelen van Jahve, aki meg tud gyógyítani.

A szótárban található sokféle meghatározásból összeállítottam egyet: A szentély egy hely Isten jelenlétében, ahol menedéket és védelmet találok a gondok és veszélyek elől, enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől.

Ilyen szentély iránti igényéről énekel a zsoltáros a 73. zsoltárban:

Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!

Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,

(Néha úgy érzem, egy sziklafal peremébe kapaszkodom. Valami történt, úgy érzem, el fogom ereszteni. Hol vagy, Isten?)

mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.

Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.

Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.

Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.

(Néha fájdalmunkban körülnézünk, és azt kérdezzük: Nekik miért megy olyan jól? Miért nem véd meg a kereszténységem?)

Azt gondoltam: „Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban, hisz minden nap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel.”

(Nem érti, miért zűrös az élete. Emlékeztet ez valamire?)

Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, és nehéz volt nekem, amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.

(Isten szentélyében minden megváltozik. Jahveh gyógyító jelenlétében megkönnyebbülést találok. Enyhülést és felszabadulást, felmentést a felelősség alól, menedéket az üldözők elől. Meggyógyulok.)

De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.

Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz.

Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?

Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje Istenem, Ő az osztályrészem.

Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bízom, és hirdetem minden művedet (Zsolt 73: 1-5, 12-14, 16-17, 23-28.).

Úgy tűnik, a zsoltáros valóban megértette végül.

Uram, néha úgy érzem, menekülnöm kell. Légy Te az egyetlen hely, ahova menekülök. Ha úgy érzem, el kell futnom, segíts, hogy egyenesen a Te karjaidba fussak! Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.06.29. Lynn Cowell,  www.proverbs31.org fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html)