Mi kerüljön középre
„Ő a közepe mindannak, amit hiszünk, hűséges mindenben, amivel Isten megbízta” – a Zsid 3,2 alapján
Úgy hittem, hogy hálaadásnapi dekorációimat biztonságban elcsomagoltam tavaly, ám mikor előszedtem a bőségszarut, valami gyanús lett. Néhány éhes egérke úgy gondolta, érdemes megkóstolni a hungarocell kenyérszeletet és a műanyag almákat.
Az volt a tervem, hogy a bőségszarut az ebédlőasztal közepére helyezem, mint minden évben. A nem megfelelő csomagolás áldozatot követelt, és dekorációm központi eleme tele volt rágott lyukakkal.
Míg azon igyekeztem, hogy helyrehozzam a kárt, szent koppintást éreztem a szívemen. Mintha jelezni akarta volna, hogy gondolkozzam el, biztos, hogy a megfelelő dolgot helyezem a közelgő Hálaadás ünnep közepére.
Az előző hónapok telve voltak rohanással, kihívásokkal. Szívemet többször is kiégettnek éreztem. Kialakult egy életritmusom, melyben a bajaimra és a tennivalóimra összpontosítottam, ahelyett hogy időt szakítottam volna a hálaadásra Isten jóságáért az életemben.
Eredeti szándékom az volt, hogy Jézust helyezem életem középpontjába, de nem tartottam meg a fogadásomat. Fókuszpontom elcsúszása eszembe juttatta a keresztényeket, akiknek a Zsidókhoz írt levelet szánta a szerzője.
Ezeket a hajdani embereket az a veszély fenyegette, hogy nem Krisztust tekintik egyetlen megváltójuknak. Próféták, angyalok vagy éppen Mózes került a fókuszpontba. A levél 3. fejezetében arra figyelmeztetik ezeket az embereket, hogy egyedül Jézus méltó a bizalomra, és Neki kell hitük középpontjában állnia.
A Zsidókhoz írt levél szerzője azt akarta, hogy a keresztények hagyják abba, hogy önmagukra, más emberekre vagy dolgokra koncentrálnak, és tekintetüket irányítsák vissza Krisztusra.
Az akkori idők keresztényeihez hasonlóan, bizony a mi figyelmünket is könnyen elterelik a napi gondok, feladatok, és észrevétlenül középponti helyre kerülnek világi kötelességeink meg az ünnep külső jegyei. Jézusközpontúság helyett énközpontúvá válunk. Mintha beraknánk Jézust egy dobozba, s felpakolnánk lelkünk padlására, hogy akkor szedjük elő onnan, mikor „itt az ideje”. Ennek a következménye könnyen lehet kicsorbult élet, összelyuggatott szív, mert a gondok és kihívások megrágcsálják örömünket, békességünket.
Egy dolog hinni Jézusban, és más dolog Őt helyezni életünk közepére. Ha meghozzuk a legfontosabb döntést, kitartunk benne, hogy tekintetünket Jézuson tartsuk, és mindig hálásak legyünk azért, amit kapunk, szívünk és életünk egyensúlyban marad.
Az idei Hálaadáskor (és minden évben) dicsőítsük Istent, és ígérjük meg, hogy fókuszpontunkat Rajta tartjuk. Ha elhatározzuk, hogy Jézusra tesszük a hangsúlyt ünnepeink alatt és egész életünkben, a legszebb díszt kapjuk ajándékba dekorációnk közepére.
(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Tracie Miles: Choosing a Centerpiece
Encouragement for today, 2013.11.11.
www.proverbs31.org
pinterest)
Az volt a tervem, hogy a bőségszarut az ebédlőasztal közepére helyezem, mint minden évben. A nem megfelelő csomagolás áldozatot követelt, és dekorációm központi eleme tele volt rágott lyukakkal.
Míg azon igyekeztem, hogy helyrehozzam a kárt, szent koppintást éreztem a szívemen. Mintha jelezni akarta volna, hogy gondolkozzam el, biztos, hogy a megfelelő dolgot helyezem a közelgő Hálaadás ünnep közepére.
Az előző hónapok telve voltak rohanással, kihívásokkal. Szívemet többször is kiégettnek éreztem. Kialakult egy életritmusom, melyben a bajaimra és a tennivalóimra összpontosítottam, ahelyett hogy időt szakítottam volna a hálaadásra Isten jóságáért az életemben.
Eredeti szándékom az volt, hogy Jézust helyezem életem középpontjába, de nem tartottam meg a fogadásomat. Fókuszpontom elcsúszása eszembe juttatta a keresztényeket, akiknek a Zsidókhoz írt levelet szánta a szerzője.
Ezeket a hajdani embereket az a veszély fenyegette, hogy nem Krisztust tekintik egyetlen megváltójuknak. Próféták, angyalok vagy éppen Mózes került a fókuszpontba. A levél 3. fejezetében arra figyelmeztetik ezeket az embereket, hogy egyedül Jézus méltó a bizalomra, és Neki kell hitük középpontjában állnia.
A Zsidókhoz írt levél szerzője azt akarta, hogy a keresztények hagyják abba, hogy önmagukra, más emberekre vagy dolgokra koncentrálnak, és tekintetüket irányítsák vissza Krisztusra.
Az akkori idők keresztényeihez hasonlóan, bizony a mi figyelmünket is könnyen elterelik a napi gondok, feladatok, és észrevétlenül középponti helyre kerülnek világi kötelességeink meg az ünnep külső jegyei. Jézusközpontúság helyett énközpontúvá válunk. Mintha beraknánk Jézust egy dobozba, s felpakolnánk lelkünk padlására, hogy akkor szedjük elő onnan, mikor „itt az ideje”. Ennek a következménye könnyen lehet kicsorbult élet, összelyuggatott szív, mert a gondok és kihívások megrágcsálják örömünket, békességünket.
Egy dolog hinni Jézusban, és más dolog Őt helyezni életünk közepére. Ha meghozzuk a legfontosabb döntést, kitartunk benne, hogy tekintetünket Jézuson tartsuk, és mindig hálásak legyünk azért, amit kapunk, szívünk és életünk egyensúlyban marad.
Az idei Hálaadáskor (és minden évben) dicsőítsük Istent, és ígérjük meg, hogy fókuszpontunkat Rajta tartjuk. Ha elhatározzuk, hogy Jézusra tesszük a hangsúlyt ünnepeink alatt és egész életünkben, a legszebb díszt kapjuk ajándékba dekorációnk közepére.
Uram, sosem akartalak felrakni a polcra, és hagyni, hogy az élet menete elvonja Rólad figyelmemet. Segíts, kérlek, hogy állandóan készen álljak Rajtad tartani tekintetemet az ünnepek alatt és az előttünk álló új esztendőben.
Tracie Miles: Choosing a Centerpiece
Encouragement for today, 2013.11.11.
www.proverbs31.org
pinterest)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése