Belefáradtam az Istenre való várakozásba

„Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.” Ter/1Móz 25,26b

Érezted már, hogy belefáradtál a várakozásba, hogy Isten meghallgassa kérésedet?
Nemrég volt egy időszak, amikor elbizonytalanodtam, és egy kicsit bizony el is fáradtam a várakozásban.
Belefáradtam, hogy napról napra, hónapról hónapra, évről évre ismételgessem ugyanazt a kérést. Hogy újra meg újra elmondjam Istennek ugyanazt a régi problémát, ami sehogy sem akar megoldódni. Belefáradtam saját elkoptatott szavaimba, és az is eszembe jutott, Istent is fárasztja már, hogy mindegyre ugyanazt a kérést hallgatja tőlem.
Lehajtott fejjel bevallottam Istennek, hogy elfáradtam a várakozásban.
Az érzelmi kimerültségnek ebben az állapotában lapozgatni kezdtem a Bibliámat. Reméltem, hogy Isten majd kiemel néhány igét, ami a szemem elé ugrik olvasás közben, s egyből utat talál a szívembe.
Azt a részt kezdtem olvasni, amikor Rebeka ikerfiúkat szült Izsáknak. Egy mondat különösen megragadott, újra meg újra elolvastam. A szívem felujjongott, mikor rájöttem, hogy Isten ezzel a rövidke mondattal akar reményt adni a lelkemnek. Lelki kiemelő filcét használta, ahogy számítottam rá.
A Teremtés Könyve 25,26-ban azt olvassuk, hogy Izsák hatvan éves volt, amikor az ikrek megszülettek. Egyszerű bibliai tény, de nekem abban az állapotban nagyon sokat jelentett. Tudjuk, hogy Izsák türelmesen várt a tökéletes feleségre – 40 éves volt, amikor elvette Rebekát. Egy kis matematikával kiszámíthatjuk, hogy 20 évig várakozott, hogy fia szülessen! Vehetett volna ágyast magához, aki fiút szülhetett volna neki. De nem, ő kitartóan várt Istenre. És végül megkapta türelmes hite jutalmát.
Izsák sosem adta fel a reményt, hogy Isten a lehetetlent is lehetségessé tudja tenni. Megtanulta, hogy Isten mindig gondoskodik róla. Ezért napról napra, hónapról hónapra, évről évre szenvedélyesen imádkozott Hozzá egy fiúgyermekért. A Ter 25,21-ben azt olvassuk, „könyörgött az Úrnak”, ami azt jelenti, hogy minden erejével imádkozott. Nem csak úgy félszívvel kérte Istent, hanem „könyörgött” egy fiúgyermekért! Szenvedélyesen, minden erejével. Elképzelem a korosodó Izsákot az alatt a húsz év alatt, ahogy kitárt karral, könnyes szemmel térdel arccal a forró porban, s esedezik Istenhez, hogy hallgassa meg kérését. Bizonyára nagyon fáradt volt már, de nem hagyta abba az imádkozást, nem adta fel a reményt, hogy álma valóra válik. És Isten tökéletes időzítésében ez be is teljesedett.
Belefáradtál te is a várakozásba? Esedezz tovább Istenhez, ahogy Izsák tette. Eltelhet húsz év, de elég lehet húsz perc is, hogy Isten válaszoljon imáinkra. Találjunk békességet Izsák történetében, türelmes hitében, és reményünket táplálja a tudat, hogy Isten nem fárad bele könyörgésünk hallgatásába. Ő csak vár a válasszal a megfelelő pillanatra, a tökéletes időzítésre.

Uram, segíts, hogy türelmes legyek, hogy ne lankadjon a hitem, mialatt várom válaszodat. Segíts, hogy izgatott várakozással nézzek annak a napnak elébe, mikor végre kiderül, hogyan válaszolod meg könyörgésemet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.10.18.
www.proverbs31.org, Tracie Miles

fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest