Az ajándékozás készsége

„Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.” 1Tim 6,18-19Amy Caroll

A karácsonyi készülődés ideje volt. Felállítottam az új műfenyőnket, s azon töprengtem, mi legyen a régivel. Még szép volt, használható, s úgy gondoltuk, ahelyett, hogy egy szervezetnek adnánk, személyesebbé tesszük az ajándékozást, és egy család felé mutatjuk ki általa szeretetünket.
Szerettük volna megfogadni az első Timóteus levél tanácsát: „Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.”
Legközelebb, mikor önkéntes szolgálatom helyére, az otthoni erőszakot szenvedők menhelyére mentem dolgozni, ötletet kértem a vezetőnktől. „Szeretném elajándékozni a karácsonyfánkat egy olyan anyukának, aki elvégezte a programot, és mostanában költözött új otthonába” – magyaráztam. Kaptam egy nevet és címet, és férjemmel, Barry-vel, eldöntöttük a látogatás időpontját.
A megbeszélt este, mikor találkozni készültünk Robinnal* és gyermekeivel, Tashával* és Nathannal*, várakozással teli lélekkel pakoltunk be a kocsiba. Nem messze az otthonuktól megálltunk, leszedtük a fát és az égősorokkal teli táskákat, s odavonszoltuk őket a bejárathoz. Mielőtt kopogtatni tudtunk volna, az ajtó kitárult, s két izgatott kisgyerek csillogó tekintete tapadt ránk. „Nem számítottam ekkora fára!”- kiáltotta Robin. Azt hittem, egy kis műfenyő lesz az asztalon.
Tasha és Nathan szó szerint táncot lejtett a szobában, mialatt Barry felállította a fát, majd megmutatta nekik, hogyan kell felrakni az égőket. Míg ők a fát díszítették, Robin az álmairól mesélt, gyermekei és saját biztonságos jövőjének reményéről.
Hazafelé menet arról beszélgettünk a férjemmel, mekkora igazság van a mondásban, hogy jobb adni, mint kapni. Isten képe villan meg rajtunk ilyenkor. Olyan Atya teremtett minket, aki örömét leli benne, ha adhat gyermekeinek.
Akkor este nem csak annyi történt, hogy odaadtuk valakinek a régi karácsonyfánkat és az égőket. Barátságban, nevetésben, örömben töltöttünk velük néhány órát. Odaajándékoztuk az időnket is. Azt a szeretetet nyújtottuk ismeretlen emberek felé, amit csak Jézustól kaphatunk.
Karácsony az az időszak, amikor megszoktuk, hogy adjunk, hogy jót tegyünk, de én egész évben utánozni szeretném Isten ajándékozó jóságát. Először is figyelem, Ő hogyan ad. A természetéhez tartozik az adás képessége, és arra szólít, hogy mi is osszuk meg másokkal, amink van. Hogyan ad Isten?
Szeretettel (2Móz 34,6).
Ingyen (Jak 1,17).
Gazdagon (Zsolt 132,15).
Bölcsen (Róm 16,27).
Tennivalóid intézése közben figyelj, hátha meglátod, kinek ajándékozhatsz egy jó szót vagy egy csésze kávét. Mialatt készülsz a karácsonyra, gondolkozz, nincs-e valaki, akinek az otthonát valamivel ünnepibbé teheted. Mikor megállsz a napi rohanásban, gondolj valakire, akit megajándékozhatsz egy imával vagy biztatással. Fejlesszük ki magunkban az ajándékozás készségét, adjunk Atyánk módjára, és vigyünk örömöt mások életébe.

Jó Istenem! Te vagy a példa, hogyan kell jó ajándékozónak lennem. Add szeretetedet, hogy nagylelkű lehessek, áldás mások életében. Segíts, hogy figyeljek arra, akinek adok, meggondoltan ajándékozzak, hogy valóban áldás lehessen az ajándékom. Jézus drága nevében kérem, Ámen.

*A neveket természetesen megváltoztattam

Amy Carroll: The Giving Gift
Encouragement for today, 2013.12.16.
www.proverbs31.org
Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com
Kép:pinterest.com