Távolról követve

„Péter távolról követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.” Mk 14,54-55

A kis vidéki templom hátuljában ülve esetlenül lapozgattam az ott talált öreg Bibliát. Húsvét hete volt az érettségi évében. Több mint egy éve, egy ifjúsági tábor esti tábortüzénél átadtam már magam Jézusnak, de még nem tudtam, mit hol találok meg gyorsan a Bibliában.

Nagypénteken szolgálatot teljesítettem a templomunkban rendezett nyílt napon. Más volt, mint a megszokott szolgálat, mikor adott napokon összejöttünk, énekeltünk. Aznap bárki betérhetett a templomba, és egyénileg, csendben olvashatott valami lelki olvasmányt, elmélkedést és a hozzá kapcsolódó igéket.

Akkor találkoztam elmélkedő olvasás közben az evangéliumban Péter apostollal. Péter viselkedése, aki később olyan bátran tanúskodott Krisztusról, igazán nem volt hősiesnek mondható Jézus elárulásának és keresztre feszítésének idején. Bár azelőtt azt bizonygatta, hogy ha mindenki elfordul is Jézustól, ő hűséges marad hozzá, Jézus tudta az igazságot. Az igazság pedig az volt, hogy Péter meg fogja Őt tagadni, nem is egyszer, de háromszor egyetlen éjszaka alatt.

Péter tagadása előtt még valami létrejött: a növekvő távolság Péter és Jézus között. Bár Péter állandó társa volt, mégis, mikor Jézust letartóztatták, valahogy megszűnt a „mindig melletted leszek” magatartása. Mai alapigénk világosan kimondja: „Péter távolról követte” Jézust.

Fiatal szívem megsajdult olvasás közben. Túl közelről érintettek ezek a szavak. Frissen megtérve lelkesen beszéltem a többieknek Jézusról. Aztán látva, hogy a hit, amelyre rátaláltam, nem szerez osztatlan elismerést, lassacskán visszahúzódtam, s már nem álltam ki nyilvánosan Jézus mellett. Akárcsak Péter, én is távolról követtem.

A gyógyulás forrása a kezemben volt. Olyan közel, hogy szinte elsiklottam fölötte. A Biblia.

Ahhoz, hogy Jézus közelében maradjunk, naponta olvasnunk és elmélkednünk kell Isten Igéjét. Ha szívünket kipányvázzuk a Szentíráshoz, Jézussal való barátságunk egyre mélyül. Ennek eredményeként Ő már fontosabbá válik, mint a többiek, mint az, hogy mit gondolnak mások. Minél jobban megismerjük Istent, annál inkább beleszeretünk, és egyre kevésbé fenyeget a veszély, hogy a tömeg – vagy az ítélkezéstől, az üldöztetéstől való félelem - elsodor mellőle.

Te honnan követed Jézust? Elég közelről ahhoz, hogy ne veszítsd szem elől, de elég távolról, hogy mások ne lássák: Hozzá tartozol? Vedd kézbe a bibliádat. Nyisd fel. Lépj be Isten Igéjébe, hogy az Ige is belépjen a szívedbe. Legyen vége az el-elmaradozásnak. Haladjunk közvetlenül az Úr oldalán, szégyenérzet nélkül, hadd lássák mások is, hogy Jézus közelében akarunk lenni, és reménykedjünk, hogy ettől ők is meg akarják ismerni, ők is közelebb akarnak kerülni Hozzá.

Uram, légy segítségemre, hogy kitartsak elhatározásom mellett, mert bele akarok merülni Igédbe, és melletted akarok haladni mindig, napról-napra. Jézus nevében, Ámen.

(Karen Ehman: Following from Afar, Encouragement for today, 2013.03.19., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: https://ashleewillisauthor.wordpress.com/)