Nem élt boldogan, míg meg nem halt, pedig élhetett volna...

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket.

(Ézsaiás 61:4)

Mindannyian ismerjük Hamupipőke történetét. Hamupipőke a mindennapi szolgaság rabságából elragadó bálkirálynővé vált, az egykor hamutól maszatos leányzót ékszerek díszítették, és a gonosz mostohaanyja bántalmazó szavai helyett az egész falu csodálata vette körül. Mindannyian szeretjük a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” történet befejezéseket.

Második Sámuel könyvének a 13. fejezete emlékeztet Hamupipőke történetére, bár két hatalmas különbséggel: nem egy tündérmeséről van szó, és a történések fordított sorrendben zajlottak. A leírás Támárról, a gyönyörű királylányról, Dávid lányáról szól.

Támár az egyik legszebb lány volt a királyságban. A neve pálmafát jelentett, amely a győzelmet és a méltóságot szimbolizálta. Támárnak több testvére is volt, vér szerinti és féltestvérek, amolyan monarchikus összevisszaságban éltek.

A történet szerint, az egyik féltestvére, Amnón, annyira kívánta Támárt, hogy éjszakánként már aludni sem tudott. Amnón, egy gonosz barát tanácsára hallgatva, becsalta Támárt a hálószobájába, a mit sem sejtő apa segítségével: Dávid meglátogatta Amnónt, aki beteget tettetett, aki a betegágyán Támár különleges kenyerére vágyott. Azt is kérte, hogy féltestvére saját kezével etesse meg őt.

Dávid utasította Támárt, hogy Amnón kérését teljesítse. A királylány engedelmeskedett édesapja rendelkezésének, és ment, hogy ápolja testvérét. Miután belépett a szobába, Amnón megparancsolta szolgáinak, hogy hagyják el a szobát, és zárják be maguk után az ajtót. Megragadta Támárt és az ágyra dobta, aki annak ellenére, hogy könyörgött, hogy ne tegye meg, elrabolta tőle a legértékesebb kincsét, a szüzességét. Miután kielégítette vágyait, Támárt a földre vetette a reményeivel és álmaival együtt. 

A zavarodott, tönkretett, megalázott Támár kétségbeesetten, zokogva rohant ki Amnón szobájából. Megszaggatta királyi ruháját, és kedves testvérét, Absolont kereste meg a palotában. Miután Absolon meghallotta mi történt, arra kérte Támárt, hogy a házában találjon menedéket, és arról biztosította testvérét, hogy ő majd gondoskodni fog róla, és kézbe veszi az ügy elrendezését.

Annak ellenére, hogy Támár továbbra is királylány maradt, életének további részét elzárva élte, zsákruhában, szégyenében hamut szórva a fejére. Soha többé nem vette fel a királyi díszes ruháját és soha többé nem élt királylányként. Élete végéig abban a tudatban volt, hogy őt már nem lehet visszahelyezni a méltóságába.

A történet nem csak Támár életét írja le, hanem nagyon sok asszonyét is, akikkel naponta találkozom, akiket a szégyen, az értéktelenség érzése és a helytelen énképük fogva tart attól, hogy megélhessék azt az életet, amit Isten szánt nekik.

Pál arra emlékeztet bennünket, hogy amikor Krisztushoz jövünk, akkor Ő újjá teremt bennünket (II. Korinthus 5:17), de sok nőtársunk elfedi ezt a csodát a múlt miatti szégyenkezés vagy az őket ért erőszak miatt. Úgy élik a mindennapjaikat, hogy lelküket újra és újra befedik hamuval, pedig a szégyen hamuját Jézus az áldozatával elmosta már. Drága testvérem, ne feledd, hogy sátán az, aki ezt a szégyen érzetet táplálja benned, ő azt akarja, hogy a bűntudat folyton gyötörjön téged.

Mi nem szórunk szó szerint hamut a fejünkre, vagy nem öltözünk zsákruhába, de mégis a szégyen nyomasztó terhét cipelve élünk az önvád és a hazugságok csapdájában.

Ne engedd, hogy sátán elhitesse veled, hogy te nem vagy egy gyönyörű királylány. Ne engedd, hogy elhitesse veled, hogy a méltóságodat már nem lehet helyreállítani. Az igazság az, hogy Jézus már helyreállított téged, neked egyszerűen csak el kell fogadnod ezt az igazságot.

Ézsaiás próféta így jövendölt Jézusról: 

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. 

(Ézsaiás 61:4)

Jézusnak ott van az üvegcipellő a kezében. Ő arra vár, hogy a királylány – te magad – engedjed, hogy felhúzza azt a lábadra. Ne hallgass sátán szavára, aki azt sugallja neked, hogy nem illik ez a cipő a lábadra. Az ÚR, Aki a lábadat is megalkotta, már kijelentette, hogy ez a cipő a tiéd.

Tudom, Uram, hogy életemet a „Boldogan éltek, örökkön örökké” mondat jellemzi, hiszen olvastam a könyvedet, a Bibliát. Az örökkévalóságban a Királyfival fogok élni. Bocsásd meg kérlek, hogy sokszor a bűntudat fogva tart, és elfelejtkezem arról, hogy mit tett értem Jézus. Ma szeretném Jézus által megvásárolt igazság palástját magamra ölteni. Jézus nevében jövök hozzád, Ámen.

(Forrás: Sharon Jaynes, She Didn’t Live Happily Ever After, But She Could Have, Girlfriends in God, Daily Devotional, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013,Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)