Olvasói gondolatok - Megértettem-e?

“A mennyek országa hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor az ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonló a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy napon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. Végül hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megvetik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiszórják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Megértettétek mindezeket? - Igen. - felelték. Erre így folytatta: Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből régit és újat hoz elő.” 

Máté 13:44-51. 

Ezen a sötét, esős novemberi estén, munka után fellapoztam a Bibliámat. Alig vártam, hogy találjak egy nekem szóló üzenetet. Kincset kerestem és találtam. Igazgyöngy után kutattam és megleltem a sorok között. 

Jézus példázatai mindig gondolkodóba ejtenek. Rávezetnek engem arra, hogy magam elé képzeljem azt a menyországot, amiről Ő beszél. A szántóföld talán az én életem és bennem van az a kincs, amiről eddig nem tudtam. Csak rá kellett bukkannom. Lehet, hogy mindenről, amiről azt hittem eddig, hogy fontosak nekem, le kellene mondanom. Megszabadulni a rossz szokásaimtól, a félelmeimtől, az aggodalmaktól, mindent, mindent eladni, és ezeknek az árát odaadni Jézusnak. Ő kell, hogy legyen a rejtett kincs. 

De ezt a kincset nem szabad rejtegetnem. Mert az az igazgyöngy, amit annyira keresek sokszor, éppen Ő maga, Jézus Krisztus. 

Megértettem-e, hogy egyedül Ő az, aki minden kincsnél és igazgyöngynél értékesebb? Hogy hiába találtunk rá a világ legdrágább, pénzben mérhető kincseire, egyik sem hasonlítható Őhozzá? Megértettem-e, hogy sokan hiába keresik az életükben a kincseket, nem találják, mert nem Őt keresik, hanem egészen mástól várják a boldogságot? Pénztől, gazdagságtól, sikertől? És végül megértettem-e, hogy egyszer az a háló, ami partra vet majd mindannyiunkat, az igazakat és a gonoszokat, a felszínre hozza rejtegetett hibáinkat is? Hogy valóban lesz majd ítélet, vagy csak mese az egész? Nem hiszem, hogy mese. 

A mesék végetérnek. De a házigazda mindig tud újat mutatni. A régiből is újat varázsolni. Meg tudja újítani a lelkeket. Új kincset és igazgyöngyöt ad nekünk. A szeretetét. Hogy mi is kincsek és igazgyöngyök legyünk az Ő menyországában. 

És ha valóban megértettük a példázatot, nem lesz sírás és fogcsikorgatás, csak öröm. Minden lélek számára, akiben él a Krisztus. 

Megértetted-e? 

Barnoczki Sarolta

2019. November 9.