Megtervezem a pihenésem

„Ő azt felelte nekik: ’Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.’” 2Móz 16,23

Rengeteg munkával jár a nyaralásra készülődés. Mire mindent kimosok, kitakarítom a lakást, és rendet hagyok magam után az irodában, már ki is merültem.
Idén a családi nyaralásunk két nappal egy többhetes nagy munkahelyi hajtás után kezdődött. Mire bezártam a bejárati ajtót, és a kocsihoz indultam, rám tört a testi-lelki fáradtság.
Megérkezve úti célunkhoz, sírni tudtam volna a megkönnyebbüléstől. Megérte a hónapokig tartó tervezés, az utóbbi hetek lázas készülődése. Néhány napi teljes nyugalom és kikapcsolódás után úgy éreztem, feltöltődtem, kész vagyok ott folytatni, ahol abbahagytam.
A pihenésre való felkészülés természetes dolog a nagy nyaralások előtt, de a Sabbath megünneplése előtt az utóbbi időkig nem jutott eszembe a készülődés. Minden héten esélyt kapok a nyugalomra. Illetve ez nem csak esély, hanem az Úr parancsa. De ahelyett, hogy a pihenést tervezném, beleveszek egy egész napnyi tennivalóba. Valamiért úgy gondolom, hogy a pihenőnap majd magától kialakul. De ez nem igaz. Át kell gondolnom, hogyan fogom Isten parancsát teljesíteni. Szándék kell hozzá, hogy megtörténjék, különben csak az elmaradt tennivalóimat pótolom a pihenőnapon.
Isten évek óta gyengéden korholt, amiért nem szentelem meg az Ő napját. Az igazság az, hogy hiába tudtam, hogy egyike a Tíz Parancsolatnak, gyakran az engedelmesség elé helyeztem a tennivalókat. Nem egyszer igyekeztem szépíteni a dolgot, és aktív pihenésnek neveztem ki a munkát, amit végeztem, mintha ezzel becsaphatnám Istent. Valójában hétnapos munkahetem volt, és nem törődtem a pihenőnappal.
Könnyű mentséget találni a pihenés elhanyagolására: öt gyermek anyja vagyok, a munkám kötődik a gyülekezethez, csak néhány emailt kell megírnom stb. Hát elég sutának tűnnek ezek a kifogások, ha összevetem őket Isten kérésével, hogy engedelmeskedjem neki valamiben, ami kellemes, és a javamat szolgálja.
A Sabbath a szerető mennyei Atya ajándéka gyermekeinek. Egy nap, amikor megkönnyebbülten felsóhajthatok, és abbahagyhatom a munkát. Testem, lelkem, elmém vágyik a pihenésre. Ha elutasítom ezt a gyógyító ajándékot, az nekem és a családomnak is fájni fog. Nem beszélve arról, hogy konkrétan engedetlenné válok Istennel szemben.
Mivel tudom magamról, hogy mindig tevékenykedni akarok, tudatosan meg kell terveznem a pihenést. A házimunkát szét kell osztanom a hétköznapokra, a mosást-vasalást egy nappal előbb be kell fejeznem, főzni is előre fogok. Meg kell terveznem a hetemet. De ha a Sabbathot ily módon előtérbe helyezem, Isten gondoskodó parancsának engedelmeskedem, és a gyermekeimnek is megtanítom, hogy ezt tegyék.
Mikor szomjas lelkem megérzi a pihenés frissítő erejét, rájövök, miért kéri Isten, hogy szenteljem meg az Ő napját.

Uram, bocsáss meg, hogy sokszor kifogásokat kerestem, és nem engedelmeskedtem parancsodnak. Tudom, hogy ajándékul adtad nekem ezt a napot, s én mégis gyakran visszautasítottam, hogy a magam útját járjam. Segíts, hogy tudjam bölcsen megtervezni a hetemet, hogy mindig készen álljak a pihenőnapra. Köszönöm, hogy megbocsátasz, és újabb esélyt adsz az engedelmességre. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.08.22., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)