De tényleg ki nem állhatom

„Semmit se tegyetek önzésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Fil 2,3

Fegyverek töltve. Tíz lépés távolság lemérve. Kezdődhet a mérkőzés. Ő az asztal egyik végén, én a másikon. A tányérom volt a füstölgő puskacső. Babszemek voltak a golyók.
Jó volna azt állítani, hogy két éves dacos kisgyerek voltam. Szégyenkezve vallom be, hogy 25 éves felnőtt nőként tüzeltem egy asszonyra, akit ki nem állhattam. Láttam, hogy lopva oda-odapillant, ahogy módszeresen a tányérom szélére húzom egyik babszemet a másik után. Egy falatot sem vagyok hajlandó megenni a lepényéből, míg meg nem takarítom a zöldségektől.
Nem mintha nem szeretném a babot. Ellenkezőleg. Nagyon is szeretem. Őt nem szerettem.
Őt, a barátom anyukáját. Aki szorosan a köténye mellett tartotta. Aki mindig az asztalfőn ült. Aki befurakodott közénk. Aki fia kedvenc ételét tálalja. Nekem, a fia barátnőjének. Nekem, aki életre szóló kötelékeket próbálok kiépíteni. Aki ott ülök a fia mellett. Aki megpróbálok befurakodni anya és fia közé. Aki megvetem a házi sütésű lepényét.
Minden félretaszigált babbal erősödött a lelkemben édesanyám intő hangja: Nem számít, mit tett, edd meg a babot, Sam. Elkaptam ellenfelem tekintetét, mialatt még egy babot odatoltam az egyre növekvő halomba. Hagyd abba a lenézést, helyezd őt magad fölé, Samantha.
Határozott döféssel intéztem el az utolsó babszemet. Mindent kimondtam, anélkül, hogy egy szót szóltam volna: Csak azért sem fogom tiszteletben tartani a munkádat. Nem fogom tisztelni az érzéseidet. Nem foglak tisztelni téged. Anyám hangja szakította meg a felsorolást. Samantha, vedd elő az alázatosságodat!!
Az edények mosogatóba, a fegyverek a helyükre kerültek, és én meghallottam egy másik hangot. Csöndesen, de határozottan szólt hozzám az Úr: Sam, kértelek, hogy ne légy önző. Ez tökéletes alkalom lett volna az alázat gyakorlására. Ő időt szakított arra, hogy elkészítse nektek az ételt; az ő szempontját a tied fölé kellett volna helyezned, és meg kellett volna enned mindent, amit a tányérodra tettél.
Kész voltam a magyarázattal. De ki nem állhatom ezt az asszonyt. Mindenen rajta tartja a szemét, mindent ő akar irányítani. Nem tisztel sem engem, sem a fiával való kapcsolatunkat. Képtelenség kijönni vele, hát még tisztelni!
Számomra ő volt az ellenség, és ki kellett jelölnöm a harcvonalat. Pedig valahol mélyen tudtam, hogy nem kéne az ő viselkedéséhez igazítanom saját cselekedeteimet. Végül is keményen megdolgozott azért az ebédért. Ő a barátom édesanyja. És ami a legfontosabb, testvérem Krisztusban.
Ha csak az utóbbit veszem is figyelembe, tudom, Isten elvárja tőlem, hogy alázatos legyek. És nem csak azt, hogy megegyek mindent, amivel megkínál, hanem dicsérjem is meg a különleges fogást. Apróság lett volna, de ez lett volna a helyes, ez lett volna méltó Isten gyermekéhez.
Bár akkori barátommal és az anyjával való kapcsolatom régen megszűnt már, az alázatossággal közelebb kerültünk egymáshoz. És egyre jobb a kapcsolatunk, mert dolgozom rajta. Olyan apróságokról van szó, hogy megeszem valamit, amit nem igazán szeretek, megnézek egy unalmas tévéműsort valaki kedvéért, elmegyek egy előadásra, amikor inkább otthon maradnék. Vagy kedvesen szólok, bár dühös vagyok, imádkozom azért, aki megbántott, hátulsó helyet foglalok el, pedig elöl szeretnék ülni.
Rászoktattam magam, hogy amikor úgy érzem, megint a ravaszon az ujjam, jusson eszembe, hogy ha alázatos vagyok, ezzel Istennek adom meg a tiszteletet. Olyan öröm dicsőségére lenni Annak, Aki alázatosan lemondott az életéről, hogy én megtarthassam a magamét örökre. Ez a gondolat erőt ad ahhoz, hogy eltegyem a puskát, s kedvesen megkérdezzem: „Kaphatnék még abból a finom babos lepényből?”

Köszönöm, Uram, hogy tökéletes példáját adtad az alázatnak, a másik tiszteletének. Add, kérlek, kegyelmedet, hogy tiszteljek másokat, főleg azokat, akikre nehéz felnéznem. Köszönöm Igédet, amivel intesz, hogy másokat helyezzek magam elé. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.25., Samantha Reed, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)