Feltöltve vagy megtöltve?
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.”
Jn 10,9-10
Három kisfiú anyjaként telis-tele volt az életem. Telve apró emberkékkel, akik szerettek, akik a nyomomban jártak, akiknek szükségük volt rám. Sosem voltam egyedül – és mégis, annyiszor éreztem üresnek magam.
Napjaim tele voltak felelősségteljes feladatokkal: dolgoztam részmunkaidőben, benne voltam a gyülekezet vezetőségében, otthon lomok és szennyeshalom várt mindig. És mégis, az állandó tevékenység mellett is üresnek éreztem magam.
Valami fontosra éheztem, és hiába voltak napjaim tele emberekkel, tevékenységekkel, ezek nem tudták csillapítani éhségemet. Ahelyett, hogy Ahhoz fordultam volna, aki értelmet és célt adhat a szívemnek, kétségbeesetten próbálkoztam újra megtalálni azt a magamat, aki a gyermekek születése előtt voltam. Ez viszont elérhetetlen álom volt.
Tudom, sokan vannak, akik ugyanígy éreznek. Meg van telve az életünk emberekkel, feladatokkal, munkával, csodanaptárral, mindenféle applikációkkal, amik segítik mindezt beosztani, rendszerezni, és belül mégis üresek maradunk. A szívünk riadtan kérdezi: ennyiből áll az élet?
Isten terve NEM ez volt velünk. Isten arra teremtett, hogy Vele legyünk feltöltve. Nélküle lehetünk tele, mégis üresnek érezzük magunkat. Mondok egy példát, hogy világosabb legyen.
Van egy kisbuszunk, azzal járok. Jókora dromedár, akkor vettük, mikor három örökmozgó, sportfoglalkozásokra járó gyereket kellett szállítanunk az összes felszerelésükkel együtt. Már elmúlt tíz éves, de még mindig kiválóan fut, ha feltöltöm.
De mi történne, ha egy nap a kerti csapból tölteném meg a tartályát? Ott van a kijáratnál, közel volna. Csak odaviszem a locsolócsövet, a végét a tank szájához illesztem, megnyitom a csapot, s már telik is a tartály. Rengeteg pénzt megspórolhatnék! És rengeteg időt is.
Ha megtölteném az üzemanyagtartályt vízzel, látszólag már indulhatnék is teli tankkal. Na de meddig jutnék el?
Valahogy az életünkkel is ezt tesszük. Látszólag, kívülről nézve minden rendben van. Úgy tűnik, meg vagyunk telve. De amivel telítve van az életünk, az nem tud működőképessé tenni, mert nem vagyunk feltöltve, csak megtöltve. Nem jutunk messzire, kimerülünk.
Valamit ne felejtsünk el. Van egy ellenségünk, aki meg akar győzni arról, hogy telítve van az életünk. Arról is győzköd évezredek óta, hogy Isten nem alkalmas arra, hogy szívünk minden vágyát betöltse. Ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk, hogy feltöltekezzünk az Ő bölcsességével, iránymutatásával, vigasztalásával és gondoskodásával, mi bálványok után nézünk. Istenéhségünket megfogható dolgokkal akarjuk kielégíteni. A látható valóság elfoglalja a hit helyét, és könnyen elfelejteti velünk személyes Istenünket.
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)
Szerettem és szolgáltam Istent azokban a nehéz években is, de elfeledkeztem róla, hogy Ő annyira személyes kapcsolat, hogy fel tudja tölteni üres szívemet céllal, értelemmel. Mikor egy költözés megfosztott minden külső munkától és kapcsolattól, ami az otthonomon kívüli világhoz kapcsolt, eléggé kétségbeestem ahhoz, hogy Istenhez kiáltsak, és ne kívül keressek tennivalókat, amikkel kitölthetem a napjaimat.
Isten figyelme felém fordult, belépett a bennem lévő űrbe, és személyesen szólt hozzám, kinyilvánította magát. A szívem végre feltöltődött, éhségemet felváltotta a jóleső elégedettség.
Éltem mindkét módon: megtöltve és éhesen, feltöltve és jóllakottan. Az életem most is tele van emberekkel, akiknek szükségük van rám, lomokkal és szennyessel, amikkel el kell bánnom, munkával és gyülekezeti szolgálattal. De az üresség elmúlt. Isten a forrása az igazi elégedettségnek, a feltöltődésnek, ami után nem maradok éhes és kielégületlen.
Uram, köszönöm, hogy mindig fordulhatok Hozzád, ha úgy érzem, üzemanyagra van szükségem. Csak Te tudsz feltölteni. Te mindig azt akarod, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Köszönöm, Uram. Ámen.
Napjaim tele voltak felelősségteljes feladatokkal: dolgoztam részmunkaidőben, benne voltam a gyülekezet vezetőségében, otthon lomok és szennyeshalom várt mindig. És mégis, az állandó tevékenység mellett is üresnek éreztem magam.
Valami fontosra éheztem, és hiába voltak napjaim tele emberekkel, tevékenységekkel, ezek nem tudták csillapítani éhségemet. Ahelyett, hogy Ahhoz fordultam volna, aki értelmet és célt adhat a szívemnek, kétségbeesetten próbálkoztam újra megtalálni azt a magamat, aki a gyermekek születése előtt voltam. Ez viszont elérhetetlen álom volt.
Tudom, sokan vannak, akik ugyanígy éreznek. Meg van telve az életünk emberekkel, feladatokkal, munkával, csodanaptárral, mindenféle applikációkkal, amik segítik mindezt beosztani, rendszerezni, és belül mégis üresek maradunk. A szívünk riadtan kérdezi: ennyiből áll az élet?
Isten terve NEM ez volt velünk. Isten arra teremtett, hogy Vele legyünk feltöltve. Nélküle lehetünk tele, mégis üresnek érezzük magunkat. Mondok egy példát, hogy világosabb legyen.
Van egy kisbuszunk, azzal járok. Jókora dromedár, akkor vettük, mikor három örökmozgó, sportfoglalkozásokra járó gyereket kellett szállítanunk az összes felszerelésükkel együtt. Már elmúlt tíz éves, de még mindig kiválóan fut, ha feltöltöm.
De mi történne, ha egy nap a kerti csapból tölteném meg a tartályát? Ott van a kijáratnál, közel volna. Csak odaviszem a locsolócsövet, a végét a tank szájához illesztem, megnyitom a csapot, s már telik is a tartály. Rengeteg pénzt megspórolhatnék! És rengeteg időt is.
Ha megtölteném az üzemanyagtartályt vízzel, látszólag már indulhatnék is teli tankkal. Na de meddig jutnék el?
Valahogy az életünkkel is ezt tesszük. Látszólag, kívülről nézve minden rendben van. Úgy tűnik, meg vagyunk telve. De amivel telítve van az életünk, az nem tud működőképessé tenni, mert nem vagyunk feltöltve, csak megtöltve. Nem jutunk messzire, kimerülünk.
Valamit ne felejtsünk el. Van egy ellenségünk, aki meg akar győzni arról, hogy telítve van az életünk. Arról is győzköd évezredek óta, hogy Isten nem alkalmas arra, hogy szívünk minden vágyát betöltse. Ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk, hogy feltöltekezzünk az Ő bölcsességével, iránymutatásával, vigasztalásával és gondoskodásával, mi bálványok után nézünk. Istenéhségünket megfogható dolgokkal akarjuk kielégíteni. A látható valóság elfoglalja a hit helyét, és könnyen elfelejteti velünk személyes Istenünket.
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)
Szerettem és szolgáltam Istent azokban a nehéz években is, de elfeledkeztem róla, hogy Ő annyira személyes kapcsolat, hogy fel tudja tölteni üres szívemet céllal, értelemmel. Mikor egy költözés megfosztott minden külső munkától és kapcsolattól, ami az otthonomon kívüli világhoz kapcsolt, eléggé kétségbeestem ahhoz, hogy Istenhez kiáltsak, és ne kívül keressek tennivalókat, amikkel kitölthetem a napjaimat.
Isten figyelme felém fordult, belépett a bennem lévő űrbe, és személyesen szólt hozzám, kinyilvánította magát. A szívem végre feltöltődött, éhségemet felváltotta a jóleső elégedettség.
Éltem mindkét módon: megtöltve és éhesen, feltöltve és jóllakottan. Az életem most is tele van emberekkel, akiknek szükségük van rám, lomokkal és szennyessel, amikkel el kell bánnom, munkával és gyülekezeti szolgálattal. De az üresség elmúlt. Isten a forrása az igazi elégedettségnek, a feltöltődésnek, ami után nem maradok éhes és kielégületlen.
Uram, köszönöm, hogy mindig fordulhatok Hozzád, ha úgy érzem, üzemanyagra van szükségem. Csak Te tudsz feltölteni. Te mindig azt akarod, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Köszönöm, Uram. Ámen.
(Forrás: Glynnis Whitwer: Fueled or Filled?, Encouragement for today, 2013.02.25. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése