A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr.
(I.Kor. 13:6-7)
NEM A MI FELADATUNK A BÍRÁLAT
Valami oknál fogva folyton minősítünk másokat. Nem a mi feladatunk mások megítélése. Ez Isten feladata.
Észrevettétek már, milyen gyakran minősítünk szinte ismeretlen embereket? Épp csak megpillantjuk, és úgy érezzük, jogunk van megítélni őket. Ha időt szánunk az illető megismerésére, legtöbbször ráébredünk, hogy első benyomásaink a legjobb esetben is felületesek voltak, a legrosszabb esetben teljesen hibásak.
Talán az emberi természet része az ítélkezés. A legtöbb emberben van némi bizonytalanság, amely az összehasonlítás kényszerében nyilvánul meg.
Annak is szükségét érezzük, hogy megítéljük a másik ember szívét és lelkét. "Csak azért teszi, hogy előrejusson." "Kellemetlen ember." "Nem túl erkölcsös ember." "Nem bíznék meg benne." "Láttál már ennyire felelőtlen embert?"
Jézus a lényegre tér ezzel a tulajdonságunkkal kapcsolatban. Korlátozott emberi tudásunk nem ad megfelelő rálátást arra, hogy ítélkezzünk mások felett. Az ítélkezést bízzuk Istenre.
Ha legközelebb úgy érezzük, ítéletet kell mondanunk másokról, próbáljunk meg inkább magunkban tekinteni, honnan ered ez a késztetés.
Fenyeget bennünket a másik ember? Bizonytalannak érezzük magunkat valami miatt? Ki akarunk tűnni a többiek közül? A válasz sokszor többet árul el önmagunkról, mint a másikról.
IMA A FELEBARÁTI SZERETETÉRT:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz, és elküldted Jézust, hogy Megváltóm legyen. Hálás vagyok érte, és szeretném kimutatni szeretetemet irántad azáltal, hogy szeretem felebarátomat. Add, hogy ne ártsak másoknak sem tetteimmel, sem szavaimmal, szívemmel vagy elmémmel. Segíts, hogy türelmesen viseljem a rosszat, amit mások ellenem tesznek. Adj megbocsátó szívet, hogy ne akarjak bosszút állni. Elmémet ne töltsék el haragos gondolatok, nyelvemet ne hagyja el haragos szó.
Töltsd el szívemet szeretettel a Megváltó iránt, hogy szeretettel fordulhassak másokhoz. Segíts, hogy jó példával járjak mások előtt, és ez közelebb hozza hozzájuk Jézust. Irányítsd gondolataimat, szavaimat és tetteimet, hogy téged dicsérhesselek, és jót tehessek barátaimmal és felebarátaimmal. Vezess el mindannyiunkat a mennyországba!
Jézus nevében áldj meg bennünket. Ámen
TANMESE A SÜNDISZNÓKRÓL:
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
NEM A MI FELADATUNK A BÍRÁLAT
Valami oknál fogva folyton minősítünk másokat. Nem a mi feladatunk mások megítélése. Ez Isten feladata.
Észrevettétek már, milyen gyakran minősítünk szinte ismeretlen embereket? Épp csak megpillantjuk, és úgy érezzük, jogunk van megítélni őket. Ha időt szánunk az illető megismerésére, legtöbbször ráébredünk, hogy első benyomásaink a legjobb esetben is felületesek voltak, a legrosszabb esetben teljesen hibásak.
Talán az emberi természet része az ítélkezés. A legtöbb emberben van némi bizonytalanság, amely az összehasonlítás kényszerében nyilvánul meg.
Annak is szükségét érezzük, hogy megítéljük a másik ember szívét és lelkét. "Csak azért teszi, hogy előrejusson." "Kellemetlen ember." "Nem túl erkölcsös ember." "Nem bíznék meg benne." "Láttál már ennyire felelőtlen embert?"Jézus a lényegre tér ezzel a tulajdonságunkkal kapcsolatban. Korlátozott emberi tudásunk nem ad megfelelő rálátást arra, hogy ítélkezzünk mások felett. Az ítélkezést bízzuk Istenre.
Ha legközelebb úgy érezzük, ítéletet kell mondanunk másokról, próbáljunk meg inkább magunkban tekinteni, honnan ered ez a késztetés.
Fenyeget bennünket a másik ember? Bizonytalannak érezzük magunkat valami miatt? Ki akarunk tűnni a többiek közül? A válasz sokszor többet árul el önmagunkról, mint a másikról.
IMA A FELEBARÁTI SZERETETÉRT:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz, és elküldted Jézust, hogy Megváltóm legyen. Hálás vagyok érte, és szeretném kimutatni szeretetemet irántad azáltal, hogy szeretem felebarátomat. Add, hogy ne ártsak másoknak sem tetteimmel, sem szavaimmal, szívemmel vagy elmémmel. Segíts, hogy türelmesen viseljem a rosszat, amit mások ellenem tesznek. Adj megbocsátó szívet, hogy ne akarjak bosszút állni. Elmémet ne töltsék el haragos gondolatok, nyelvemet ne hagyja el haragos szó.
Töltsd el szívemet szeretettel a Megváltó iránt, hogy szeretettel fordulhassak másokhoz. Segíts, hogy jó példával járjak mások előtt, és ez közelebb hozza hozzájuk Jézust. Irányítsd gondolataimat, szavaimat és tetteimet, hogy téged dicsérhesselek, és jót tehessek barátaimmal és felebarátaimmal. Vezess el mindannyiunkat a mennyországba!
Jézus nevében áldj meg bennünket. Ámen
TANMESE A SÜNDISZNÓKRÓL:
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket..jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése