Bízni egy ígéretben

 "Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak" (1Móz 28,13)

Egyetlen ígéret sem "magánjellegű", nem kizárólagosan egy hívőnek, hanem valamennyinek szól. Ha te testvérem, most hittel ráhagyatkozol egy ígéretre, és azon mintegy pihenésre hajtod a fejedet, akkor az a tiéd. Igénkben Jákób birtokba vette azt a földet, ahol letelepedett és megpihent. Ahogy (ott) végignyújtózott a földön, és a kőből való vánkosra hajtotta a fejét, nem is gondolta, hogy ezzel a föld tulajdonosa lett; pedig ez így volt. Álmában látta a csodálatos létrát, amely minden igaz hívő számára összeköti a földet az éggel; és ahol a létra a földet érte, azt a földet a magáénak érezte, különben hogyan is tudta volna elérni a mennyei létrát. Istennek minden ígérete igen és ámen a Krisztus Jézusban; s mivel Ő a miénk, minden ígérete a miénk, ha hittel rájuk hagyatkozunk.

Jöjj, aki megfáradtál, pihenj le az Úr ígéreteinek párnájára! Pihenj békességben! Csak Róla gondolkozz! Krisztus számodra a fényhez vezető létra: lásd, hogy jönnek és mennek rajta az angyalok közötted és Isten között. Légy biztos abban, hogy az ígéret saját, Istentől kapott részed. Nem károsítasz meg senkit, ha azt, mint külön neked szóló üzenetet, magadévá teszed.

 szöveg: C.H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

fotó: pexels.com