Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet

„Ha nem állsz meg szilárdan a hitedben, egyáltalán nem fogsz megállni.”
Ez a kis bölcsességdarabka Ézsaiás könyvének olvasása közben ragadta meg a figyelmemet.
A szövegkörnyezet, amikor ez íródott, nyilvánvalóan más, mint amiben te és én most vagyunk...
De ettől még igaz.
Valójában nagyon is igaz... és aktuális.
Úgy érzem, hogy sokan közülünk gyomorgörccsel és a lelkünket szorító nehéz teherrel éljünk meg ezeket a napokat.
Mintha a szívfájdalom és a félelem érezhető lenne a levegőben, amit belélegzünk.
Nehéz hitben állni, amikor annyi minden azt mondja, hogy nem kellene.
Így amikor megláttam a verset: „ha nem állsz meg szilárdan a hitedben, egyáltalán nem állsz meg”, elgondolkodtatott.

Még az erős hittel rendelkezők is megbotlanak és elesnek. Ez az élet része.
De a hit az, ami segít felállni és továbbmenni. Nem azért, mert könnyű, hanem mert a hit emlékeztet minket arra, hogy mi annyi mindent nem látunk, amit Isten lát.
Emlékeztet minket arra, hogy mi nem tudjuk kezelni ezt a helyzetet, mi nem tudunk utat törni, de Isten igen.
Végső soron a hit az, hogy ebbe az igazságba akkor is bele tudunk kapaszkodni, ha a lehető legrosszabb helyzetbe kerülünk, mert tudjuk, hogy nem ez a vég.
Barátaim, ha valaha is volt idő a hitért való küzdelemre, akkor az most van.
Olyan könnyű passzívan várni a megfelelő alkalomig, vagy amíg „érezzük Istent”. De Ő arra hív minket, hogy ébredjünk fel.
Mert Neki szüksége van arra, hogy az Ő népe álljon.
Ha szilárdan állsz a hitedben, az nem azt jelenti, hogy nem félsz, vagy nincs összetört szíved...
Azt jelenti, hogy akkor is állsz, ha az vagy.

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!”
Zsoltárok 62:5-8

~Kelli Bachara, The Unraveling Blog