Gyógyulás a szívfájdalom túloldalán

Végignéztem, ahogy Patricia barátnőm több mint húsz éven át küzdött egy nehéz házasságban. A férje háromszor hagyta el a két évtized alatt - egyszer a három gyermekük születése előtt, kétszer pedig utána. Tizenkilenc különböző otthonban éltek több városban, váltakozó munkahelyeken, hírbe hozott viszonyokban, az anyagi bőség időszakában, amelyet anyagi gondok követtek. Végül huszonhárom év után férje utoljára csomagolt és elment. A válás a következő évben lett végleges. Ennek a hosszú fejezetnek vége lett.

Nem szeretek szenvedni, és nem szeretem látni, ahogy a barátaim szenvednek. Szeretem, ha az élet könnyű. Azt akarom, hogy az összes barátom mindig szeressen, azt akarom, hogy a férjem minden döntésemmel egyetértsen, azt akarom, hogy a főnökeim minden ötletemet zseniálisnak tartsanak, és azt akarom, hogy Isten minden imámra pipával válaszoljon.

De az igazság az, hogy mélyen legbelül tudom, hogy a könnyű élet soha nem fog erős nőt formálni, aki teljes szívéből bízik Istenben... pedig én valójában ilyen szeretnék lenni.

A Máté 14:22-33-ban olvashatunk egy éjszakáról, amikor Jézus egy hegyoldalon imádkozott, miközben tanítványai a Galileai-tengeren eveztek. Lenézve látta, hogy a tanítványok erőlködnek az evezőkkel, küzdenek a széllel, és a hajóba zúduló vizet a peremen kívülre igyekeznek meríteni. Jézus azonban nem aggódott.

Jézus nyugodtan odament hozzájuk a vízen járva, beszállt a csónakba, és megparancsolta a szélnek és a hullámoknak, hogy csillapodjanak le. És azok engedelmeskedtek. A tanítványok pedig elámultak.

Jézus egyszerűen szólhatott volna a hegytetőről a szélhez és a hullámokhoz. Hiszen már akkor is az Atyjával beszélgetett. De nem így tett. Hagyta, hogy a tanítványok küzdjenek. Fontosabb volt, mint hogy enyhítse a fájdalmukat, az, hogy a hitüket megerősítse. Meg kellett tapasztalniuk, hogy ki Ő, nem csak azt, hogy mit tesz. Ha akkor szakította volna meg a küzdelmüket, amikor még a küzdelemük elején voltak, talán soha nem tudták volna meg, hogy Ő az, aki mindent irányít. „Akkor a tanítványok imádták őt. 'Te valóban az Isten Fia vagy!' - kiáltották.” (Máté 14:33 NLT)

Jakab írta: 2 Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, 3 hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. 4 Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.(Jakab 1:2-4 EFO). Vajon milyen lenne az életem, ha valóban teljes örömnek tartanám a megpróbáltatásokat? 

Egy nap megkérdeztem Patriciát, hogy megbánta-e, hogy hozzáment a volt férjéhez, és a válasza megdöbbentően szép volt. „Ha nem mentem volna hozzá, nem lenne olyan erős hitem, mint amilyen ma van. Ha könnyű lett volna az élet, azt hiszem, petyhüdt lenne a lelki életem, amely talán tudna idézni a Szentírásból, de nem feltétlenül hinné el. Inkább lelkileg felületessé váltam volna, mint lelkileg erőssé.

„Mivel Istenre kellett hagyatkoznom, hogy gondoskodjon rólam és a gyermekeimről, különösen érzelmileg, ezért ismerem Istent, mint a Gondviselőmet. Mivel Isten irántam való szeretetébe kellett kapaszkodnom, amikor nem kaptam férjemtől szeretetet, ismerem Isten irántam való szeretetének mélységét. Mivel Isten Igéjére kellett támaszkodnom, amikor a körülöttem lévő világ összeomlott, ismerem a Sziklát, amelyre a lábamat helyezem. Ha nem mentem volna keresztül azokon a nehéz éveken, nem lenne meg bennem az Istenbe vetett bizalom, ami ma megvan. Ő ad nekem életet. Ő az én életem.”

Patricia az én hősöm.

Mindannyiunkat megsebzett már az élet, és valamilyen formában vagy módon megpróbáltatást éltünk meg; senki sem mentes a szenvedéstől. De mi lenne, ha ahelyett, hogy a fájdalmat tehernek tekintenénk, inkább lehetőségként tekintenénk rá, amelyben növekedhetünk? A gyógyulás a szívfájdalom túloldalán nem egyszerűen azt jelenti, hogy visszatérünk ahhoz, amilyenek a megsebbzettség előtt voltunk, hanem azt, hogy jobbá válunk, mint amilyenek nélküle lettünk volna - valaki erősebbé, valaki bölcsebbé, valaki szelídebbé. És ez olyasmi, amire mindannyian vágyunk.

Atyám, köszönöm Neked a küzdelmeket, amelyek erősebbé tettek. Tudom, hogy sok olyan lecke van, amit soha nem tanultam volna meg a kényelemben és a könnyedségben. Segíts, hogy az élet nehézségeiben keressem a leckéket, és növekedjek a Te kegyelmedben. Jézus nevében, ámen.

Sharon Jaynes: Healing on the Other Side of Heartbreak

https://sharonjaynes.com/healing-on-the-other-side-of-heartbreak-2/