Merre menjek, Istenem?

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Példabeszédek 3:5-6

„Nem tudom megmagyarázni, de úgy érzem, vissza kell utasítanom ezt az állást” – mondta a férjem. „Egyszerűen nincs vele békességem.”

Bólintottam, és éreztem, hogy a vállamról leesik a feszültség. Hosszú hetek utazása, interjúi és várakozása után jutottunk el ehhez a beszélgetéshez. Amíg a férjem munkát keresett, folyamatosan imádkoztunk bölcsességért és világos útmutatásért. Szerettük volna Istent tisztelni a döntésünkkel, és most végre kaptunk valami iránymutatást – bár nem tűnt soknak. Nem volt több, mint egy nyugtalan érzés és a békesség hiánya afelé, hogy továbbmenjünk ezen az úton. Bár a férjem megérzése némi megkönnyebbülést hozott, én még mindig vágytam egy egyértelmű jelre, amely megmutatja, merre induljunk tovább.

Voltál már ilyen helyzetben? Olyan fontos döntés előtt álltál, amely alapjaiban változtatta meg a családod életét, és minden vágyad az volt, hogy helyesen dönts? Mérlegelted az előnyöket és hátrányokat, figyelembe vetted a rendelkezésedre álló információkat, de az adatok a papíron nem egyeztek azzal, amit Isten a szívedben mutatott.

A mai kulcsfontosságú igeversben a szerző egy lényeges különbséget tesz: Isten bölcsessége és megértése eltér a miénktől. Valójában arra kapunk felszólítást, hogy ne a saját értelmünkre támaszkodjunk, hanem teljes szívünkből bízzunk Isten vezetésében.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6).

Salamon király, aki a Példabeszédek könyvének nagy részét írta, uralkodása idején a legbölcsebb emberként volt ismert. Az emberek a világ minden tájáról utaztak, hogy tanácsot kérjenek tőle (1Királyok 4:30-31). Mégis elismerte, hogy az igazi bölcsesség nem a tudásból vagy a hatalomból fakad, hanem egyedül Istentől származik.

De hogyan szerezhetjük meg ezt a bölcsességet és útmutatást? Úgy, hogy alávetjük magunkat Neki – nemcsak azokban a területeken, ahol úgy érezzük, szükségünk van rá, hanem mindenben.

Ha valóban szeretnénk Isten vezetését, akkor a Vele való kapcsolatunk iránti vágyunknak nagyobbnak kell lennie, mint a válaszok utáni szomjunknak. Amikor alázatos szívvel közeledünk Hozzá, nyitottan az Ő vezetésére, Ő válaszol.

Bár a férjemmel nem tudtuk biztosan, mi vár ránk a döntésünk másik oldalán, Isten békességet adott nekünk. Annak ellenére, hogy a munkáltató előléptetést és előnyöket ígért, úgy éreztük, ez az út állandó nyugtalansághoz vezetett volna – és tudtuk, hogy Isten nem ebbe az irányba hív bennünket. A férjem elutasította az ajánlatot, és Isten néhány hónappal később megerősítette, hogy jól döntöttünk.

Barátom, ha egy nagy életdöntés előtt állsz, és nem tudod, merre menj tovább, bízd terveidet Istenre! Kövesd az Ő Igéjét és a szívedben lévő halk, szelíd késztetéseit. Ő nem fog tévútra vezetni.

Istenem, köszönöm, hogy nem hagysz minket egyedül a döntéseinkkel. Te egy kegyelmes Isten vagy, aki szerető szemeddel vezetsz minket, és készségesen megadod bölcsességedet, amikor kérjük. Amikor nem tudjuk, merre menjünk, vonj magadhoz minket. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

 

Forrás:

by Abby McDonald

Which Way Do I Go, God?  - Daily Devotion

March 14, 2025

www.proverbs31.org

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/03/14/which-way-do-i-go-god 

Fotó: canva.com