Virágozz ott, ahová ültettek

Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1 Korinthus 7:24)

Itt a tavasz. Nem tudom letörölni az arcomról a vigyort, amikor madárcsicsergést hallok, látom a fák rügyeit, és beleszippantok a friss tavaszi levegőbe.

Az évszakváltásnak mindig van valami örömteli hatása, különösen ebben az évszakváltásban. A nyár a hosszú, napsütéses napokat hozza magával; az ősz a levelek változását és a friss levegőt; a tél pedig az ünnepeket övező szépséget. És miután már mindannyian a végsőkig eljutottunk a hideg időjárással, a rövid nappalokkal és a megfázásokkal, jön a tavasz, amely új életet lehel a világba, és ugyanezt teszi a lelkünkkel is.

Ez egy új kezdet. Még ha nem is vagy híve a változásoknak, ez akkor is örömteli.

Éreztél már valaha így az életben? Mintha megrekedtél volna a télben - a medve meglátta az árnyékát -  és biztos vagy benne, hogy ennek az évszaknak nincs vége? Olyan mintha, mindig lenne valami, ami után nyúlunk; ez az örökké csalóka következő lépés, amelyben boldogok, teljesek leszünk, és a képességeinknek megfelelően fogunk élni.

Megszámolni sem tudom, hány olyan beszélgetésem volt Istennel [bár némelyik tudat alatt zajlott], amelyben azt mondtam neki, hogy jobb lenne, ha megváltoztatná a körülményeimet.

Ha nagyobb házat adnál nekem, gyakorolnám a vendégszeretetet.

Ha kevésbé lesz morcos a barátom, jobban fogom szeretni.

Ha tehetségesebbé tettél volna, szolgálnék a gyülekezetemben.

Ha Te adnál nekem pénzt egy missziós útra, akkor mesélnék rólad az embereknek.

Ha Te adnál nekem egy új munkát, jobban fogok hozzáállni a munkába járáshoz.

Így amikor az életünk nem változik, ugyanabba a körforgásba kerülünk, amelyekben hetek, hónapok vagy akár évek óta megrekedtünk. Betemetjük magunkat a takaró alá, és továbbra is könyörgünk Istennek a tavaszért.

Nehéz időt szánni a régi kapcsolatokra, valódi közösségre törekedni a barátok, házastársak és rokonok között.

Nehéz nap mint nap ugyanannál az asztalnál ülni, ugyanazokra a megbeszélésekre járni, ugyanazokkal az emberekkel liftezni.

Nehéz a héten harmadszorra is spagettit főzni, mert egy csepp energiád sincs, és csak egy pillanatnyi csendre és egy forró fürdőre vágynál.

De ahogy Pál bátorította a korinthusi gyülekezetet, Isten követése nem mindig jelenti a körülmények megváltozását. Valójában Pál azt mondja, Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (1 Korinthus 7:24)

Néha Isten arra hív, hogy nagy változást tegyél az életedben; költözz egy új városba, mondj fel a munkahelyeden, vagy vess véget egy mérgező kapcsolatnak. Máskor azonban Isten csak azt az ajtót nyitja meg, amelyen már évek óta jársz, és arra kér, hogy bízz abban, hogy a többit okkal tartja zárva.

Néha csak arra hív, hogy virágozz ott, ahová ültetett.

És néha ez nehezebb, mint az új ajtók, a nagy változások és az újrakezdés.

Ez talán úgy nézhet ki, hogy úgy döntesz, hogy maradsz egy olyan munkahelyen, ahol fényt jelentesz egy sötét helyen, még akkor is, ha könnyebbnek tűnik kilépni és más környezetben dolgozni.

Ez azt is jelentheti, hogy ahelyett, hogy különleges körülményekre várnál, megtalálod a lehetőségeket arra, hogy szolgálj és megoszd Isten szeretetét a helyi közösségedben és gyülekezetedben.

Vagy talán azt jelenti, hogy úgy döntesz, dolgozol egy nehéz kapcsolaton - legyen az egy barát, családtag vagy házastárs - ahelyett, hogy kizárnád vagy feladnád azt a személyt.

Ahelyett tehát, hogy jobb talajért, több napfényért vagy forradalmi műtrágyáért könyörögnénk Istennek, inkább nézzük, ahogyan csodálatos dolgokat tesz, ha hűségesek maradunk ott, ahol vagyunk.

Mi a helyzet veled? Láttad már Istent munkálkodni az életedben, amikor ott maradtál, ahová ültetett?

forrás: https://women.lifeway.com/2015/04/21/bloom-where-youre-planted/

fotó: https://tabithaadomanybolt.hu/viragozz-taska-1146