Csinosítsuk ki egymást!
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.”
(Példabeszédek 11,25)
Néhány éve az egyik barátom majdhogynem egymaga készítette el a karácsonyi ünnepség dekorációját a templomunkba. Hónapokig dolgozott a finoman lebegő paláston, a ragyogó, tiszta háttéren és a hófehéren csillogó színpadi kellékeken. A templom valósággal egy festői, mennyei csodaországgá alakult, ami fantáziánkat teljesen megmozgatta. Több mint kétezer ember jött el az ünnepségre, és csodálta Mary kreativitását. És mit kapott ő a befektetett fáradozásért? Mindössze egy apró köszönetnyilvánítást.
A legjobban azt bánom, hogy nem én írtam a köszönetnyilvánítást.
„Természetesen nem az elismerésért vagy vállveregetésért dolgoztam” – mondta később Mary. „De azért újra és újra elolvasom azt a kis lapot.”
Egy hívő kereszténynek sokszor csak egy „köszönöm” vagy valamilyen kisebb elismerés a jutalma földi élete során. A példabeszédek könyve írja: „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25B)
Elképzelhető, hogy a mi szavaink szolgálnak felüdülésként azok számára, akik vágyakoznak rá? Egy másik bölcs Ige így szól: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3,27). Mindig is lesz erőnk egy-egy bátorító szóra. Teréz anya azt mondta: „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de a visszhangjuk valóban végtelen.”
Elizeus próféta találkozott egy asszonnyal, aki megértette, hogy az Úr gyermekeinek szükségük van bátorításra útjaik során. Egy nap, ahogy Súnémba érkezett Elizeus, egy jómódú asszony marasztalni kezdte őt vacsorára. Az asszony felismerte, hogy Elizeus Isten szent embere, ezért eldöntötte, hogy építtet neki egy vendégszobát saját házukban, hogy megszállhasson, amikor arrafelé jár. Az asszony semmit nem várt cserébe… mindössze szavaival és tetteivel mutatta ki áldását és felüdítését Elizeus felé.
Elizeust elárasztotta az asszony nagylelkűsége, emiatt viszonozni szerette volna kedvességét. De amikor felajánlotta, hogy beszél a királlyal az ő érdekében, az asszony biztosította őt, hogy tényleg semmit nem akar, vár vagy kér kedvességéért. Elizeus azonban nem tágított, így hát tovább fontolgatta a tökéletes ajándék ötletét.
A szolgája, Géhazi szólt közbe egy kitűnő gondolattal: a gyermek gondolatával. „Hiszen nincs fia, a férje meg öreg.” (2Királyok 4,14B) Milyen csodálatos ötlet! Elizeus az ajtóhoz hívta az asszonyt, és bejelentette: „Egy év múlva fiút ölelsz.” (2Királyok 4,16A). És így is lett!
Annyira szeretem nézni az embereket, akik kicsinosítják egymást! Ez pontosan az, amit Elizeus és a súnémi asszony történetében látunk. Milyen csodálatos lenne, ha szavainkat egymás kicsinosítására használnánk!
Pál írta, hogy „Ügyeljünk arra, hogy folyamatos, odaadó gondoskodással figyeljünk egymásra, azt tanulmányozva, hogyan serkenthetnénk, buzdíthatnánk és ösztönözhetnénk a másikat szeretetre, jó cselekedetre és nemes tettekre” (Zsidó 10,22 AMP). Figyeld meg ezeket a szavakat: folyamatos, odaadó gondoskodás, egymásra figyelés, tanulmányozás, buzdítás, ösztönzés. Figyeld meg Pál intelmének kezdetét, amikor figyelemre, majd szólásra utasít. Nem mindenki ugyanazokat a bátorító szavakat igényli. Figyeljünk, imádkozzunk, majd mondjuk el azokat a szavakat, melyek leginkább felüdítik az embereket.
Ma figyelj, és imádkozz! Aztán kérd az Urat, hogy mutasson valakit, akinek szüksége van egy-két bátorító szóra!
Drága Mennyei Atyám, olyan hálás vagyok, amiért belefoglaltad a Bibliába a súnémi asszony történetét. Azért imádkozom, Uram, hogy olyan lehessek, mint ő, azt figyelve, hogy a többi embernek mire van szüksége, és aztán megtenni az első lépést. Segíts nekem, hogy ma „felüdítő” lehessek! Köszönöm, hogy Te folyamatosan felüdítesz engem.
Jézus nevében, Ámen.
A legjobban azt bánom, hogy nem én írtam a köszönetnyilvánítást.
„Természetesen nem az elismerésért vagy vállveregetésért dolgoztam” – mondta később Mary. „De azért újra és újra elolvasom azt a kis lapot.”
Egy hívő kereszténynek sokszor csak egy „köszönöm” vagy valamilyen kisebb elismerés a jutalma földi élete során. A példabeszédek könyve írja: „Aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11,25B)
Elképzelhető, hogy a mi szavaink szolgálnak felüdülésként azok számára, akik vágyakoznak rá? Egy másik bölcs Ige így szól: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” (Példabeszédek 3,27). Mindig is lesz erőnk egy-egy bátorító szóra. Teréz anya azt mondta: „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de a visszhangjuk valóban végtelen.”
Elizeus próféta találkozott egy asszonnyal, aki megértette, hogy az Úr gyermekeinek szükségük van bátorításra útjaik során. Egy nap, ahogy Súnémba érkezett Elizeus, egy jómódú asszony marasztalni kezdte őt vacsorára. Az asszony felismerte, hogy Elizeus Isten szent embere, ezért eldöntötte, hogy építtet neki egy vendégszobát saját házukban, hogy megszállhasson, amikor arrafelé jár. Az asszony semmit nem várt cserébe… mindössze szavaival és tetteivel mutatta ki áldását és felüdítését Elizeus felé.
Elizeust elárasztotta az asszony nagylelkűsége, emiatt viszonozni szerette volna kedvességét. De amikor felajánlotta, hogy beszél a királlyal az ő érdekében, az asszony biztosította őt, hogy tényleg semmit nem akar, vár vagy kér kedvességéért. Elizeus azonban nem tágított, így hát tovább fontolgatta a tökéletes ajándék ötletét.
A szolgája, Géhazi szólt közbe egy kitűnő gondolattal: a gyermek gondolatával. „Hiszen nincs fia, a férje meg öreg.” (2Királyok 4,14B) Milyen csodálatos ötlet! Elizeus az ajtóhoz hívta az asszonyt, és bejelentette: „Egy év múlva fiút ölelsz.” (2Királyok 4,16A). És így is lett!
Annyira szeretem nézni az embereket, akik kicsinosítják egymást! Ez pontosan az, amit Elizeus és a súnémi asszony történetében látunk. Milyen csodálatos lenne, ha szavainkat egymás kicsinosítására használnánk!
Pál írta, hogy „Ügyeljünk arra, hogy folyamatos, odaadó gondoskodással figyeljünk egymásra, azt tanulmányozva, hogyan serkenthetnénk, buzdíthatnánk és ösztönözhetnénk a másikat szeretetre, jó cselekedetre és nemes tettekre” (Zsidó 10,22 AMP). Figyeld meg ezeket a szavakat: folyamatos, odaadó gondoskodás, egymásra figyelés, tanulmányozás, buzdítás, ösztönzés. Figyeld meg Pál intelmének kezdetét, amikor figyelemre, majd szólásra utasít. Nem mindenki ugyanazokat a bátorító szavakat igényli. Figyeljünk, imádkozzunk, majd mondjuk el azokat a szavakat, melyek leginkább felüdítik az embereket.
Ma figyelj, és imádkozz! Aztán kérd az Urat, hogy mutasson valakit, akinek szüksége van egy-két bátorító szóra!
Drága Mennyei Atyám, olyan hálás vagyok, amiért belefoglaltad a Bibliába a súnémi asszony történetét. Azért imádkozom, Uram, hogy olyan lehessek, mint ő, azt figyelve, hogy a többi embernek mire van szüksége, és aztán megtenni az első lépést. Segíts nekem, hogy ma „felüdítő” lehessek! Köszönöm, hogy Te folyamatosan felüdítesz engem.
Jézus nevében, Ámen.
(forrás: http://www.girlfriendsingod.com/lets-out-nice-each-other/, Sharon Jaynes,
Cpyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission,
www.girlfriendsingod.com, fordítás: Kiss Erzsébet Janka, fotó:pinterest.com)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése