Igazán szükségünk van egymásra
„Úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.”
(Róma 12,5)
Néha a legkisebb dolgok is fel tudnak bosszantani. Nagyon sok időt töltök a gépem előtt, amivel olyan se veled, se nélküled kapcsolatom van. Szeretem a számítógép adta kényelmet, amikor írnom kell, de van, mikor legszívesebben kihajítanám a laptopom az ablakon.
Emlékszem azokra az időkre, amikor egy lecke vagy áhítat minden egyes szavát szó szerint kiírtam, annyira féltem a számítógép használatától. Aztán megannyi próbálkozás és kudarc után, egy barátom türelmét próbára téve – aki több vírustól mentette meg a gépem –, egy nagyjából hozzáértő felhasználó lettem. Elvesztett fejezeteket és leckéket gépeltem be újra, különböző vírusokat irtottam ki, bekapcsoltam a tűzfalat, meghiúsítottam a hackerek próbálkozásait… és a csatát viszonylag sértetlenül megnyertem.
És akkor megtörtént.
Éppen hazafelé tartottam egy megbeszélésről, és eldöntöttem, hogy a három órás utat kihasználva megírok egy áhítatot a következő napra. Számomra ez kivételesen eredményes és igen termékeny időszak volt, amikor a szavak könnyen jöttek, és szép, értelmes mondatokká formálódtak.
Elég jól haladtak a dolgok… és haladt a laptopom is, ahogy a repülő hirtelen egy légörvénybe keveredett.
Rémülten figyeltem a gépemet, amint a repülő padlójára zuhant, és becsusszant az előttem ülő széke alá. Szerencsére épp elmentettem a dokumentumot, és reméltem, hogy nem sérült meg a laptop sem. Amikor a repülő és azon minden utas visszanyerte lélekjelenlétét, gyorsan felvettem a gépem a földről, és egy könnyed sóhajjal nyugtáztam, hogy kisebb karcolásokon kívül semmi komoly baja nem esett.
Felnyitottam a laptopot, és kész voltam folytatni a munkám. És akkor megláttam az üresen tátongó lyukat, ahonnan valószínűleg kiesett a „B” betű. Nyilván kiugrott a helyéről esés közben, és sehol nem fogom megtalálni. Nem aggódtam túl a dolgot. Úgy értem, végül is mennyire fontos az az egy kicsi billentyű? Egy csomó más billentyű van még, amiből majd választhatok. És mind ugyanúgy néz ki. Itt-ott egy-egy hiányzó billentyű nem okozhat problémát, nemde?
Hamarosan azonban rá kellett jönnöm, hogy egy apró hiányzó billentyű igenis nagy probléma lehet. Hirtelen úgy tűnt, hogy minden egyes szóban előfordul a „b” betű. Egyre idegesebb lettem, ahogy az ujjam ösztönösen lenyomta volna a helyet, ahol a „B”-nek lennie kellett volna… de nem volt.
Végül elhatároztam, hogy igenis hiányzik, és megkeresem azt a billentyűt. A körülöttem lévő utasok is segítettek. Néhány perc alatt egy előttem ülő férfi felkiáltott: „Megvan!” Én pedig máris visszapattintottam a „B”-t a helyére. Elcsodálkoztam, mennyivel jobb egy teljes billentyűzet, ami most már a korábban elveszett billentyűvel rendesen működik.
Előbb-utóbb mi is eltévesztjük az irányt.
Egy váratlan vihar teljesen kimozdíthat a kerékvágásból.
Egy rossz döntés miatt lehet, hogy megbotlunk, és elesünk.
Egy nehéz kapcsolat nyomása alatt összerogyunk, és úgy tűnhet, senki sem törődik fájdalmunkkal vagy nem veszi észre, amit érzünk.
De akkor, mint a Pásztor, aki az elveszett bárányt keresi, Isten felénk fordul, és meghallja kiáltásunkat. A sötétségből egy biztonságos helyre emel, és megtölti szívünket új dicsérettel.
És embereket is használ ehhez az egészhez. Igazából az Úr abban gyönyörködik, amikor embereket használhat fel olyanok eléréséhez, akik megsebesültek és elvesztek.
Isten úgy teremtett bennünket, hogy szükségünk legyen egymásra. A nagy Király lányai, Krisztus húgai, és Istenben lakozó barátnők vagyunk. Amikor valamelyikünknek baja esik, mindenki más képes érezni fájdalmát. Amikor valamelyikünk elesik, mindenki más összefog, összekulcsoljuk karunkat, és tartjuk őt, amíg a vihar el nem múlik.
Kinek van szüksége a szeretetedre és a bátorításodra? Emlékezz a hiányzó „B” leckéjére, és kérd ma az Urat, hogy szeresse a többieket rajtad keresztül!
Atyám, tudom, hogy azt akarod, osszam meg a szeretetet, amire Benned leltem. Bocsáss meg azokért az időkért, amikor túl elfoglalt voltam, hogy észrevegyem, kinek volt rám szüksége. Szelídítsd meg szívem azokért, akik fájdalomban élnek, és reménytelennek érzik helyzetüket. Bátorítsd őket rajtam keresztül, Uram! Töltsd meg szívem a Te szereteteddel, hogy tovább adhassam azt. Jézus nevében, Ámen.
Emlékszem azokra az időkre, amikor egy lecke vagy áhítat minden egyes szavát szó szerint kiírtam, annyira féltem a számítógép használatától. Aztán megannyi próbálkozás és kudarc után, egy barátom türelmét próbára téve – aki több vírustól mentette meg a gépem –, egy nagyjából hozzáértő felhasználó lettem. Elvesztett fejezeteket és leckéket gépeltem be újra, különböző vírusokat irtottam ki, bekapcsoltam a tűzfalat, meghiúsítottam a hackerek próbálkozásait… és a csatát viszonylag sértetlenül megnyertem.
És akkor megtörtént.
Éppen hazafelé tartottam egy megbeszélésről, és eldöntöttem, hogy a három órás utat kihasználva megírok egy áhítatot a következő napra. Számomra ez kivételesen eredményes és igen termékeny időszak volt, amikor a szavak könnyen jöttek, és szép, értelmes mondatokká formálódtak.
Elég jól haladtak a dolgok… és haladt a laptopom is, ahogy a repülő hirtelen egy légörvénybe keveredett.
Rémülten figyeltem a gépemet, amint a repülő padlójára zuhant, és becsusszant az előttem ülő széke alá. Szerencsére épp elmentettem a dokumentumot, és reméltem, hogy nem sérült meg a laptop sem. Amikor a repülő és azon minden utas visszanyerte lélekjelenlétét, gyorsan felvettem a gépem a földről, és egy könnyed sóhajjal nyugtáztam, hogy kisebb karcolásokon kívül semmi komoly baja nem esett.
Felnyitottam a laptopot, és kész voltam folytatni a munkám. És akkor megláttam az üresen tátongó lyukat, ahonnan valószínűleg kiesett a „B” betű. Nyilván kiugrott a helyéről esés közben, és sehol nem fogom megtalálni. Nem aggódtam túl a dolgot. Úgy értem, végül is mennyire fontos az az egy kicsi billentyű? Egy csomó más billentyű van még, amiből majd választhatok. És mind ugyanúgy néz ki. Itt-ott egy-egy hiányzó billentyű nem okozhat problémát, nemde?
Hamarosan azonban rá kellett jönnöm, hogy egy apró hiányzó billentyű igenis nagy probléma lehet. Hirtelen úgy tűnt, hogy minden egyes szóban előfordul a „b” betű. Egyre idegesebb lettem, ahogy az ujjam ösztönösen lenyomta volna a helyet, ahol a „B”-nek lennie kellett volna… de nem volt.
Végül elhatároztam, hogy igenis hiányzik, és megkeresem azt a billentyűt. A körülöttem lévő utasok is segítettek. Néhány perc alatt egy előttem ülő férfi felkiáltott: „Megvan!” Én pedig máris visszapattintottam a „B”-t a helyére. Elcsodálkoztam, mennyivel jobb egy teljes billentyűzet, ami most már a korábban elveszett billentyűvel rendesen működik.
Előbb-utóbb mi is eltévesztjük az irányt.
Egy váratlan vihar teljesen kimozdíthat a kerékvágásból.
Egy rossz döntés miatt lehet, hogy megbotlunk, és elesünk.
Egy nehéz kapcsolat nyomása alatt összerogyunk, és úgy tűnhet, senki sem törődik fájdalmunkkal vagy nem veszi észre, amit érzünk.
De akkor, mint a Pásztor, aki az elveszett bárányt keresi, Isten felénk fordul, és meghallja kiáltásunkat. A sötétségből egy biztonságos helyre emel, és megtölti szívünket új dicsérettel.
És embereket is használ ehhez az egészhez. Igazából az Úr abban gyönyörködik, amikor embereket használhat fel olyanok eléréséhez, akik megsebesültek és elvesztek.
Isten úgy teremtett bennünket, hogy szükségünk legyen egymásra. A nagy Király lányai, Krisztus húgai, és Istenben lakozó barátnők vagyunk. Amikor valamelyikünknek baja esik, mindenki más képes érezni fájdalmát. Amikor valamelyikünk elesik, mindenki más összefog, összekulcsoljuk karunkat, és tartjuk őt, amíg a vihar el nem múlik.
Kinek van szüksége a szeretetedre és a bátorításodra? Emlékezz a hiányzó „B” leckéjére, és kérd ma az Urat, hogy szeresse a többieket rajtad keresztül!
Atyám, tudom, hogy azt akarod, osszam meg a szeretetet, amire Benned leltem. Bocsáss meg azokért az időkért, amikor túl elfoglalt voltam, hogy észrevegyem, kinek volt rám szüksége. Szelídítsd meg szívem azokért, akik fájdalomban élnek, és reménytelennek érzik helyzetüket. Bátorítsd őket rajtam keresztül, Uram! Töltsd meg szívem a Te szereteteddel, hogy tovább adhassam azt. Jézus nevében, Ámen.
(forrás: http://www.girlfriendsingod.com/we-really-do-need-each-other/, Mary Southerland Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com, frodítás: Kiss Erzsébet Janka, fotó:http://girlmeetslife.com/2011/07/it-is-for-freedom/)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése