Egy bátorító hívás a Lélektől

 „Hanem erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” – ApCsel 1,8 (RÚF)

---

Sokáig azt hittem, hogy a „biztonságos” keresztény élet a cél. Tudod, az a fajta — amikor betartjuk a szabályokat, kényelmesen élünk a megszokott rutinjainkban, és gondosan elkerülünk mindent, ami kicsit is kockázatosnak tűnik.

Mindez megváltozott, amikor elkezdtem olvasni az Apostolok Cselekedeteit, és rájöttem: Jézus soha nem ígérte meg ezt a fajta biztonságot. Ő erőt ígért.

„…amikor eljön hozzátok a Szentlélek, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta a tanítványainak, valószínűleg egy részletes útitervre számítottak. Ehelyett valami sokkal többet kaptak: egy ígéretet a Szentlélek természetfeletti erejéről. Nem akkor, amikor készen érzik magukat, vagy amikor már mindent jól csinálnak — hanem akkor, amikor a Lélek megérkezik.

Akkor lesznek majd tanúi Jeruzsálemben (a saját otthonukban); Júdeában (a számukra ismerős, környező területeken); Samáriában (kényelmetlen, kulturálisan idegen helyeken); és egészen a föld végső határáig (teljesen ismeretlen területeken). Ez egy kijelentés volt arról, hogy mi fog történni, amikor igent mondanak a Szentlélek vad és kiszámíthatatlan meghívására.

És ami igazán felvillanyoz: ez az ígéret ma is érvényes ránk.

Nem kell megvárnunk, amíg elég felkészültnek érezzük magunkat. Az erő nem a mi tökéletességünktől függ. A Szentlélektől függ.

De legyünk őszinték… a Lélekkel járni néha kényelmetlen és kiszámíthatatlan. Lehet, hogy olyan beszélgetésekre hív, amelyeket szívesebben elkerülnénk, olyan szolgálatokba vezet, amelyek feszítenek bennünket, vagy olyan lehetőségekbe lépünk bele, amelyek túl nagynak tűnnek számunkra. A Lélekkel teli élet nem a „biztonságos” élet — de a legértékesebb, amit választhatunk.

Isten arra hív, hogy tanúi legyünk. Talán a munkahelyünkön, ahol eddig inkább a biztonságot választottuk a bátorság helyett. Talán a szomszédságunkban, ahol túl elfoglaltak voltunk ahhoz, hogy valóban kapcsolódjunk másokhoz. Vagy talán abban az álomban, amit eddig túl félelmetesnek tartottunk követni.

A gyönyörű igazság az, hogy nem nekünk kell kitalálni a „hogyan”-t — az a Lélek feladata. A mi dolgunk csupán annyi, hogy igent mondjunk a kalandra. Hogy készek legyünk elindulni a saját „Jeruzsálemünkből” egészen a „föld végső határáig” — bárhová, ahová a Lélek vezet — bízva abban, hogy az Ő ereje elég lesz mindenhez, ami előttünk áll.

A tanítványoknak fogalmuk sem volt arról, hogyan fogja megváltoztatni a világot az az egyetlen „igen”, amit kimondtak. De kimondták, és a Lélek megtette azt, amit csak Ő képes megtenni — hétköznapi embereken keresztül, akik hajlandók voltak engedni a hívásának, akármerre is vezette őket.

Atyám, köszönöm, hogy nem egy biztonságos, kiszámítható életre hívtál, hanem egy erővel és Szentlélekkel teli kalandra. Segíts, hogy igent mondjak a Te vad meghívásodra, még akkor is, amikor félelmetes vagy bizonytalan. Tölts be ma újra Szentlelkeddel, és tégy bátor tanúddá bárhol, ahová vezetsz — az ismerős helyeken és azokon is, amelyek próbára teszik a hitemet. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/11/24/a-wild-invitation-with-the-spirit

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-szemely-erdo-utazas-2682462/