Uram, egyszerűen olyan kimerültnek érzem magam.

 „És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3:17

Nemrég a mosogatónál álltam, és próbáltam enyhíteni a stressz szúró érzését. Annyi minden húzott minden irányba, hogy csak ennyit suttogtam: „Uram, egyszerűen annyira kimerült vagyok.”

Kapkodva beszéltem a szeretteimmel. Kapkodva mentem egyik helyről a másikra. Kapkodva próbáltam mindent beütemezni, aztán kapkodva siettettem végig mindenkit mindenen.

Az életem ritmusa: kapkodás.

A szívem lassabb tempóért kiáltott. De hogyan? Én hoztam meg a döntéseimet, és most ezek a döntések „formáltak meg” engem — egy nőt, aki csak sodródik a végtelen elvárások között.

Érezted már így magad? Különösen ebben az időszakban könnyű belecsúszni az állandó rohanásba.

Kezdem megérteni, hogy a két legerősebb szó a „igen” és a „nem”. Ahogy használom őket, az határozza meg, hogyan alakítom a napirendemet. A napirendem formálja az életemet. Az életem pedig meghatározza, hogyan használom fel a lelkemet.

Ha így gondolok a döntéseimre, az súlyt ad annak, hogy bölcsen válasszak. Hiszen amikor egy nő túlterhelt időbeosztás mellett él, óhatatlanul a lelke lesz alulterhelt — tele a naptára, mégis nincs ideje igazán jelen lenni az életben.

Ha mostanában te is egy stresszes tempó fogságában találod magad, értem. Az én napjaim is sokszor azért telnek túlzsúfoltan, mert félek lemaradni, vagy attól, hogy nem vagyok elég.

Elég egy pillantás a közösségi médiára, és úgy tűnik, mindenki más mosolyogva bírja a szédítő tempót. Az ő üzleti céljaik fontosabbnak látszanak, a házuk tisztább, az ünnepi dekorációjuk hibátlan. A gyerekeik mindig jól kijönnek egymással. Még arra is van idejük, hogy vendégeket hívjanak, és a saját kertjükből szedett ételt szolgáljanak fel. Tessék?

Aztán eszembe jutnak Isten szavai Jézus megkeresztelésekor, Máté 3:17-ben:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Jézus ekkor még nem tett csodákat, nem vezetett tömegeket, nem ment a keresztre. Isten mégis elégedett volt vele mindezek előtt. Az Atya előbb a kilétét tisztelte meg, nem a tetteit. Jézus hallotta Isten szavait, hitt neki, és nem sietett.

Krisztusban Isten nekünk is új identitást adott (Róma 6:4). De mi nem vagyunk olyan állhatatosak, mint Jézus. Telezsúfoljuk a napjainkat, és egyetlen módon tudjuk tartani a tempót: ha rohanunk. De mi van, ha a tempó tartása valójában egy rossz irányba hajszol?

Tényleg azt akarom, hogy az életem úgy nézzen ki, mint másoké? Vagy inkább úgy, ahogyan Isten a legjobbnak látja számomra?

Isten legjobb terve számomra az, hogy jelen vagyok — a helyzetekben és az emberek között. Isten legjobbja számomra az, hogy észreveszem a tőle jövő meghívásokat, és képes vagyok kimondani a legjobb „igent” az Ő feladataira.

Ha valóban lassabb, békésebb életet szeretnék, akkor kevesebbet kell vállalnom — hogy legyen hely a lelkemben, amit Isten betölthet.

Ma álljunk meg egy pillanatra abban a valóságban, kik is vagyunk, mielőtt folytatnánk azt, amit teszünk. Tartsd meg ezt az igazságot:
Isten azt mondja, te az Ő szeretett lánya vagy, akiben gyönyörködik.

Azért, aki vagy — nem azért, amit teszel.
Az Ő mérhetetlen, feltétel nélküli szeretete miatt, amit nem lehet kiérdemelni, csak elfogadni.

Drága Uram, lassíts le ma, amikor a napomat tervezem. Ki akarok lépni a kapkodásból, hogy szeretni tudjam azokat, akik körülvesznek, elfogadjam, amit Te készítettél nekem, és megéljem ennek az ünnepi időszaknak a legértékesebb pillanatait. Jézus nevében, Ámen.

 

Forrás:

by Lysa TerKeurst 
Daily Devotions
Lord, I Just Feel Worn Out
November 20, 2025

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/11/20/lord-i-just-feel-worn-out

Fotó: canva.com