Állandó küzdelmek

„Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak; kétségek között vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.”

2Korinthus 4:8–9 (RÚF)

Valljuk be, elég büszke és önálló emberek vagyunk. Képzeld el, hogy ott állsz egy sarkon, zöld a lámpa, és egy cserkészfiú odanyúl, hogy segítsen átkelni. Valószínűleg reflexből elhúzódnál. De ha mondjuk hatalmas hóvihar tombolna, és alig látnál valamit? Na, akkor már nem a büszkeség diktálna — hanem hálás lennél egy biztos kézért.

Pont így működik ez Istennel is. Azért enged meg nehézségeket az életünkben, mert ezek által tanuljuk meg igazán rátenni a kezünket az Ő erős karjára. J. I. Packer írja nagyon találóan, hogy a Biblia azért ismétli újra és újra: Isten kőszikla, védelem és menedék — mert nekünk újra és újra emlékeztető kell arra, hogy gyengék vagyunk, és nem találjuk meg magunktól a helyes utat. *1

És pont ezért lehet a hosszú, el nem múló nehézség — legyen az egy egészségi gond vagy egy bonyolult házasság — valami egészen különös értelemben áldás. Ha állandó a küzdelem, akkor állandó a lehetőség is, hogy Istenre támaszkodjunk. Így alakul ki lassan az a szokás, hogy az Ő erejében pihenünk meg.

Uram, semmi olyan nem érhet, amit Te ne engedtél volna meg. Ha állandóak a próbáim, tudom, hogy célod az, hogy folyamatosan Rád támaszkodjam. Bocsásd meg, amikor panaszkodom az el nem múló nehézségek miatt, és taníts meg békét találni a Te akaratodban. A próbák lehetnek állandók — de a Te szereteted még inkább az. Köszönöm.

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/437160/

https://joniandfriends.org/daily-devotional/constant-troubles/