Hála a fájdalom mellett is

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel a hit által, hogy a Szentlélek erejével bővölködjetek a reménységben.”

— Róma 15:13

„Novemberben lépten-nyomon emlékeztetőkbe botlunk, hogy legyünk hálásak.

És ezt könnyű elengedni a fülünk mellett. Néha úgy érezzük, a hála üzenete már unalmas, elcsépelt.
Pedig a hála sokszor azért kap rossz hírnevet, mert félreértik, és összekeverik a „toxikus pozitivitással”.
A toxikus pozitivitás az, amikor elnyomjuk vagy megkerüljük a negatív érzéseket és gondolatokat – még akkor is, amikor éppen ezekkel lenne fontos szembenézni, hogy feldolgozhassuk őket.

Ilyenkor hangozhatnak el olyan mondatok, mint a „nézd a jó oldalát”, pedig a másiknak valójában arra lenne szüksége, hogy biztonságban gyászolhasson, és őszintén elmondhassa, mi fáj. Ez a hozzáállás elhallgattathatja a valódi, helyénvaló érzéseket, és azt sugallhatja: tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne.

Pedig néha nincs rendben.
Néha nagyon nincs.

A hála azonban nem arról szól, hogy megkerüljük a nehézségeket. A hála a fájdalom mellett is megállhat.

Lehet az új otthonért, munkahelyért vagy egy friss szerelemért hálát adni.

De lehet úgy is hálásnak lenni, hogy közben fáj. Amikor elismerjük a sebeinket, sírunk, mégis tudatosan keresünk valami apró jót, ami emlékeztet arra, hogy a sötétségben is van fény…

Mint az a barát, aki késő estig fennmarad, hogy meghallgasson.
Vagy egy gyönyörű naplemente, amely olyan, mintha Isten súgná: „Veled vagyok.”
Vagy a puha ágy, amibe este belefekhetsz.
Vagy a szív, amely még a gyász vagy a félelem terhe alatt is tovább dobog.

Talán éppen a szenvedés közepén a legértékesebb a hála.

Honnan ismernénk fel igazán a jót, ha mindig minden könnyű lenne?

Ezért ebben az időszakban azért imádkozom, hogy legyen bátorságod őszintének lenni, és kimondani a nehéz dolgokat. Hogy engedd meg magadnak és másoknak is az érzéseket – anélkül, hogy elhallgattatnád őket.

És imádkozom azért is, hogy közben mégis észre tudd venni mindazt, ami reményszikrát gyújt benned, és emlékeztet arra, hogy a mai érzéseken túl is van élet, van jövő.

Mert a kettő együtt is valós lehet.

~ Kelli Bachara”


Mennyei Atyám,
köszönöm, hogy Te jól ismersz engem: a kimondott és a kimondatlan érzéseimet, a hordozott fájdalmaimat és a csendes reményeimet is. Köszönöm, hogy nem várod el tőlem, hogy erősnek tűnjek akkor, amikor nehéz. Köszönöm, hogy hozzád jöhetek őszintén, bármilyen állapotban.

Kérlek, adj bátorságot szembenézni mindazzal, ami bennem zajlik, és taníts meg úgy hálát adni, hogy közben nem tagadom le a valóságot. Mutasd meg a Te jóságod szikráit a mindennapokban — a szeretet apró jeleiben, a vigasztaló jelenlétben, a megmaradt erőben, a remény halk hangjában.

Töltsd be a szívemet békességgel ott, ahol zűrzavar van, és reménnyel ott, ahol fáradtságot érzek. Kérlek, járj velem ebben az időszakban, és segíts meglátni, hogy a fájdalom mellett is ott van a Te hűséged.

Ámen.