Csendesedj el és ismerd meg

 

" Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk."

(Ap. cselekedetei 17.fejezet, 28. vers)

Éppen befejeztem és elküldtem a szerkesztőnek legújabb, a "Mit gondol Isten valójában a nőkről?" című könyvem kéziratát. Tizenkét hónapon keresztül szüntelenül azok a hölgyek jártak a gondolatomban akikkel Jézus földi élete során találkozott. Már most tudtam, hogy hiányozni fognak: hiányozni fog az, hogy nem fogok a "cipőjükben járni", a levegő amit belélegeztek, a könnyeik, amit ejtettek, a vizes csupraik amiket cipeltek. Annak ellenére, hogy a jövőben már nap mint nap nem fogok velük foglalkozni, elképzelt arcuk azonban belevésődött a szívemben az örökkévalóságig. De eljött az idő, hogy továbblépjek.

Fogtam egy csésze kávét, bekucorogtam kedvenc fotelembe, kezembe vettem a Bibliát, és így szóltam: "Rendben van, Istenem. Befejeztem ezt a feladatot. Mi a következő dolog amit tennem kell?"

Több lehetőség is előttem állt: egy Biblia tanulmányozó csoporthoz csatlakozhattam, egy továbbképzésen vehettem volna részt a közeli Bibliaiskolában, vagy a már oly régen elnapolt cikkeket írhattam volna meg. Tovább pásztáztam az alternatívákat: talán indítsak egy házi csoportot, önkéntest munkát vállaljak egy jótékonysági szervezetnél, vagy hozzákezdjek egy újabb könyv megírásához? Tettem fel ezeket a kérdéseket, és vártam Isten válaszára.

Ő azonban teljesen meglepő utat mutatott nekem. Apostolok cselekedeteinek 17. fejezetéből a 28. vers jutott az eszembe, amit hiszem, hogy Ő helyezett el a gondolataimban: "mert Őbenne élünk, mozgunk, és vagyunk." "Értsd meg, hogy mit is jelent ez a vers valójában." - úgy tűnt, mintha maga Isten mondta volna ezt nekem. "Egyszerűen töltsünk időt együtt. Most napirend, cél, határidők nélkül. Szeretném a szeretet kapcsolatunkat megújítani. Megengeded?"

A válasza megijesztett. Észre sem vettem, hogy az Iránta érzett lelkesedésem már kialudt. Hát nem az Ő munkáját végeztem? Nem az Ő akaratát teljesítettem? Nem az én Atyám dolgaival foglalatoskodtam? Lassan kezdtem felfogni, hogy mire is gondolt valójában Isten. Elmém kamerájának lencséjét megfordította, és a zavaros kép kezdett kitisztulni. Azon csodálkoztam, hogy miért nem vettem ezt észre hamarabb? Miközben Isten munkájában fáradoztam, elhanyagoltam a valódi, bensőséges kapcsolatot Vele.

Egy céltudatos, tevékeny embernek tartottam magamat. A "csendben ülés" nem igazán tartozott a mindennapjaimhoz. Isten talán épp erre akart rávilágítani. Éppen az egyéniségem, a munkához való hozzáállásom gátolt az Istennel való kapcsolatomban. A természetemből táplálkozó Istenért végzett munkám volt az, ami az utamban volt, hogy lelki közösségben lehessek Atyámmal.

Mint a Galileai tengeren a viharban lévő emberek, úgy éreztem, hogy a hullámok hátán hánykolódom már évek óta. A hullámok nem csaptak össze még a fejem felett, de egyik határidőtől a másikig hánykolódtam. Ezen a reggelen másként láttam a történet szereplőit. Mindenképpen az esemény részese voltam, de nem ültem a csónakban. Én magam voltam a vihar.

Az angol fordításban Jézus szavai a következőképpen hangzanak, amikor a vihart lecsendesíti: "Csendesedj el! Ülj le! A szél kifulladt, és a tenger pedig az üveghez hasonlóan sima lett." (Márk 4:39)

Mit szeretne Isten, hogy cselekedjem? Ez a kérdés azóta bennem feszült, mióta kereszténnyé lettem. Ez egyike azon kérdéseknek is, amit Saul feltett a damaszkuszi úton Jézusnak: "Ki vagy Te? Mit szeretnél, hogy cselekedjem?" (Ap. cselekedetei 22:8,10)

Túlbonyolítottam kapcsolatomat Jézussal. Túl sok időmet felemésztette, hogy azért küzdjek, hogy Isten szívéhez közelebb kerüljek, miközben Isten végig ezt suttogta nekem: "Ne erőlködj. Ismerd el, hogy Én vagyok Isten. " (46. Zsoltár:10. vers, angol fordítás szerint) "Ez nem nem bonyolult. Csak ülj le. És légy csendben."

Ezt próbálta azon a januári hideg reggelen Jézus megértetni velem. Rá kellett döbbennem, hogy nem igazán tudtam, hogy miként legyek csendben, és üljek nyugodtan. Eddig nem tudtam, miként ragadjam meg a "csendesedj el és ismerd meg" gondolatot. Tisztában voltam Isten személyével, inkább a "csendesedj el" résszel nem tudtam mit kezdeni. Ne érts félre. Tudok csendben és nyugodtan lenni néhány percig, vagy akár egy órán keresztül is, ha szükséges, ám azon túl, már túlontúl megerőltető nyugtalan lelkemnek a csendesség.

Ezen az első januári napon, amint ezeket a sorokat olvasod, megkérdezem tőled: Elcsendesedsz velem, és megismerjük együtt Istent 2021-ben?

Boldog Új Évet kívánok! Várom, hogy összefonjuk karjainkat és szívünket ebben az új esztendőben! 

Drága Uram! Segíts, hogy megérthessem, mit jelent Benned élni, mozogni és lenni. Köszönöm ezt az új évet, és izgatottam várom, hogy mit tartogatsz számomra ebben az esztendőben. Jézus nevében jövök Hozzád, Ámen.

(Forrás: Sharon Jaynes, Girlfriends in God Daily Devotionals, www.girlfriendsingod.com, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission, fotó:pinterest.com)