Amikor kell egy barátnő, aki érti, miről van szó

„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.” Lk 1,39-40


Mikor első gyermekünket vártam, mindenhová magammal vittem egy könyvet, a What to Expect When You’re Expecting (Mire számíts, ha gyermeket vársz) címűt, és reménykedtem, hogy annak gyakorlati tanácsai majd átvezetnek a várakozás félelmetes – és örömteli – hónapjain.
Második gyermekünknél egy barátnőmhöz fordultam inkább, aki szintén második gyermekét várta. Kölcsönösen tanácsokat adtunk egymásnak, mindig megbeszéltük a várandóssággal járó örömöket és kellemetlenségeket, lelket öntöttünk egymásba, ahogy a szülés ideje közeledett. Amikor meghallgatásra vágyódsz, egy barátnő, aki veled azonos cipőben jár, kiválóan alkalmas erre a szerepre.
Ez volt a helyzet 2000 évvel ezelőtt is Máriával és Erzsébettel, akik közül egyik sem számított rá, hogy gyermeke lesz. Mária szűz volt, József jegyese. Erzsébet már idős, meddő asszony volt, Zakariás pap felesége.
Mikor Gábriel meghozta Máriának az örömhírt a Fiúról, Akit szülni fog, ezekkel a szavakkal bátorította: „Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták” (Lk 1,36).
Nem csoda, hogy Mária egyből indult Zakariásék házába! Erzsébet biztos el fogja hinni neki, ha elmeséli a csodát, ami vele történt. Mai alapigénk azt mondja, a fiatal Mária „útnak indult, és a hegyekbe sietett”, alig várta, hogy együtt legyen azzal, aki megérti a helyzetét: egy várandós asszonytárs, aki szintén hitt Isten csodatevő erejében.
Mikor meg szeretnéd osztani élményedet Isten működéséről az életedben – egy imameghallgatást, egy régóta várt áldás beteljesülését, egy váratlan adományt – nem fogod mindenkinek szétkürtölni a hírt. Olyasvalakinek mondod el, akiről tudod, hogy megérti. Egy barátnőnek, aki így reagál: „Istennek hála!” és nem azt mondja, hogy „Micsoda mázli!”
Különben is, kinek számolhatott volna be Mária? Fiatal barátnőinek? Vagy a názáreti szomszédoknak? „Figyelj, nálam volt egy angyal, és én fogom megszülni Isten Fiát.”
Hát ez ki volt zárva. Máriának Erzsébetre volt szüksége, ahogy nekünk is egy megértő barátnő kell, aki nem ítél el, aki tud tanácsot adni, mert maga is átélte már, vagy most éli át ő is.
Mikor Mária megérkezett, csoda történt megint. „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek” (Lk 1,41a). Gyakran előfordul, hogy érzi az anya a magzat mocorgását, de ez most más volt: „maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel” (Lk 1,41b).
El tudod képzelni, milyen érzések és érzelmek áradtak szét Erzsébet testében-lelkében? Egyszerre akart nevetni és sírni, úgy érezte, ráragyog a nap, friss szellő fúj át rajta, és nem bírja ki, hogy ne kiáltson fel örömében: Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” (Lk 1,42).
Képzeld el! Két egyszerű asszony, akiket egy különleges Isten köt össze, és bátorít Szentlelkével.
Mária és Erzsébet barátsága átragyog a történelmi korokon. Egymással megosztott hit, öröm, élmények. Ha szükséged van valakire, aki meghallgat, aki komolyan vesz, aki tanácsot ad, gondolj olyan nőtársadra, aki fordított helyzetben ugyanezekre számíthat tőled. Amikor a bátorítás mindkét irányban érvényesül, és Isten dicsőségére szolgál, az a barátság bizonyára kiállja az idő próbáját.


Uram, Te leszel mindig a legjobb barátunk, a legbölcsebb tanácsadónk, akihez először fordulunk. Köszönjük, hogy földi barátnőket is adsz mellénk, akik segítenek Rád figyelni a hétköznapokon is. Jézus nevében, Ámen.

(Liz Curtis Higgs: When Only a Friend Who Gets it Will Do, Encouragement for today, 2014.12.01., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések