Amire leginkább szükségem van

A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.

Példabeszédek 13:12

Voltál már valaha olyan kétségek között, hogy egyfelől bizonyos voltál abban, hogy Isten mindenható, másfelől pedig nem értetted, hogy miért nem lép közbe és miért nem oldja meg a problémádat azonnal? 

Persze, megpróbáltál kitartóan reménykedni, de ahogy az idő telt és észrevehető változás nem következett be, egyre nehezebb volt a reménységben állhatatosan kitartani. 

A Példabeszédek 13. fejezete szerint „ A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (12. vers) A hosszú várakozás kifejezés egy reménytelennek tűnő élethelyzetre utal itt, amelyből nem látjuk a kiutat, és amely teljesen leszívja az erőnket. Az ilyen kétségbeejtő életszakaszban megkísértődhetünk életünket szemlélve és talán időnként feltesszük magunkban a kérdést: „Miért nem teljesíti Isten a kérésemet?” és talán el is határozzuk magunkban: „Mivel Ő nem lép közbe, kénytelen leszek kezembe venni az irányítást.” 

Ez a veszélyes megközelítés Éva hozzáállására emlékeztet, amikor evett a jó és gonosz tudásának fájáról az Édenben. Ádám és Éva szabadon ehetett bármely fáról a kertben, de Éva hallgatott az ellenségre. Engedte, hogy saját gondolatai és feltételezései eluralkodjanak benne, és ez oda vezette, hogy magát, az Atya indítékait is megkérdőjelezte. Ahelyett, hogy elfogadta volna az Atya vezetését, (Példabeszédek 13:1. vers), kezébe vette az irányítást annak érdekében, hogy megkapja azt, amire annyira vágyott, amely oly kívánatos volt számára. (I.Móz. 3. fejezet) 

Amint Ádámmal együtt ettek a tiltott gyümölcsből... 

A tökéletesség megszűnt, 

és az átok elkezdődött. 

A tettük következménye nyilvánvalóvá vált. 

Nekik pedig el kellett hagyniuk az Éden kertjét. 

Évának inkább a kertben lévő másik fára kellett volna figyelnie, azt kellett volna értékelnie, mégpedig az élet fáját. Ez a fa Isten tökéletes útja volt, az Ő szerető gondoskodását jelképezte. Ez a fa szabadon elérhető volt Éva számára. A választás Éva kezében volt. Hozzá hasonlóan, mi is szabadon dönthetünk. 

Lehet, hogy a jó és gonosz tudásának fája fizikailag nem megragadható számunkra, de sátán még most is ugyanazt a kételyt próbálja belénk ültetni, mint tette Évával is. Az a célja, hogy az Istenbe vetett reménységünket meggyengítse. Azon van, hogy a be nem teljesült vágyainkra figyeljünk. Azt akarja, hogy a várakozás felőröljön bennünket, ezáltal aztán eltávolodjunk Istentől. Azt akarja elérni, hogy egyre inkább önmagunk erejében bízzunk. 

Ezzel szemben, Isten azonban azt szeretné, ha az élet fájára tekintenénk. 

Charles Spurgeon egyszer a következőt mondta igehirdetésében: „Kedves barátaim! Sohasem fogjátok az élet fáját valójában megismerni, ha először nem szemlélitek a keresztet... mert a megfeszített Jézus Krisztus a kereszten, az élet fája tél időben.” 

A Galatákhoz írt levél 3. fejezetének 13. verse szerint a legsötétebb órában, amit ez a világ valaha látott, Jézus meghalt a kereszten. Mivel azonban tudjuk, hogy a téli időszakban a fák csak élettelennek tűnnek, ugyanúgy Jézus is, amikor a kereszten függött, a megváltás átformáló, életet adó ereje már működésbe lépett. 

Lehet, hogy most sötét és zavaros napokat élsz meg, azonban ne felejtsd el azt a tényt, hogy a színfalak mögött az érdekedben hatalmas munka folyik. Jézus szeretné, ha emlékeznénk arra, hogy Éva rossz fához fordult a megoldást keresve, és halál lett a tetteinek a következménye. Jézus azonban a fán függve visszahozta az élet lehetőségét erre a Földre. Egyedül Ő tudja az összes vágyunkat kielégíteni, mert Ő az élet fája. Sohase vegyük le a tekintetünket Jézusról. 

Döntsünk másképp, mint Éva tette. Ne akarjunk minden okot és okozatot megfejteni, ne akarjuk irányítani az események alakulását. A mindent tudás hatalmas teher lenne, az irányítási kényszer pedig nem hoz megoldást, csupán aggódást és félelmet okoz. 

Isten ezért nem akarta, hogy Ádám és Éva egyen az élet fájáról, mert a jó és a gonosz tudásának ismerete oly terhet tett rájuk, melyet Isten sohasem akart, hogy gyermekei megtapasztaljanak. És talán ezért nincs meg minden válasz nekünk sem a „miért?” kérdéseinkre. Istenre ne úgy tekintsünk mint egy távoli, misztikus és nehezen megragadható Úrra. Az Ő tetteit a kegyelem motiválja, Ő a mi Atyánk. 

Ahhoz, hogy bízzunk abban, hogy létezik egy terv az életünkre vonatkozóan, nem kell magát, a tervet ismernünk. Nem kell jól érezni magunkat annak érdekében, hogy tudjuk, jóra fog fordulni az életünk. Nem fontos, hogy lássuk a változás apró morzsáit annak érdekében, hogy bízzunk abban, hogy nem lesz mindig ilyen nehéz az életünk.

Csukjuk be a fizikai szemünket, és forduljunk a lelkünkben Jézushoz. A gondolatainkat irányítsuk felé. Hívjuk újra és újra segítségül az Ő nevét. Bízzunk Isten szeretetében és az Ő tervében.

Atyám, Istenem! Folyamatosan arra tanítasz, hogy nincs szükségem a válaszokra, mert egyedül Jézusra van szükségem hogy lelkem békére lelhessen. Segíts leállítani vad vágyaimat a körülményeim alakítására vonatkozóan. A lelkem megerősítésre vágyik. És pontosan ezt adod nekem, mert Szent Fiadban megerősítesz engem. Ámen 

(Forrás: Lysa TerKeurst: What I Really Need Most, Proverbs31 ministries,)

fotó: pinterest.com