Összetörve de nem legyőzve

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

46. Zsoltár 10.

Leültem egy bevásárló központ ételudvarának a közepén, és bámultam az előttem lévő ételt, remélve hogy elrejthetem így a könnyeimet. Csendben a szalvétával letöröltem az arcomat, nagyokat pislogtam, miközben azon voltam, hogy le tudjam nyelni az ebédemet. 

Nem szoktam rendszeresen ilyen bevásárló központokba járni, de most szükségem volt egy helyre, ahol elbújhattam. Ahol feldolgozhattam az eseményeket. Egy helyre, ami arra emlékeztetett, hogy a világom mégsem hullik darabjaira. 

Egy órával ezelőtt kapott hír összetört és elkeserített. 

Egy szeretett barátom olyan döntést hozott, amit sohasem fogok tudni megérteni. Ez a döntést egyáltalán nem volt jellemző rá, és soha sem feltételeztem volna, hogy megtenne ilyesmit. A döntése nem csak a saját életében, hanem az enyémben is kemény következményekkel járt. 

Nem messze tőlem két fiatal anyuka ült. Nevetgélve etették kicsi gyermekeiket, és az óvodai fellépéshez szükséges jelmezekről beszélgettek. Az egyikőjük sehol sem talált lila harisnyát, amire neki feltétlenül szüksége volt, hogy a jelmez teljesen összeálljon. 

„Bárcsak az én legnagyobb problémám is a lila harisnya lenne” suttogtam magamban, és annak ellenére, hogy szavaim az ételudvar kaotikus zajában elvesztek, a szívemben azonban fülsiketítően ordítottak. 

A gondolataim össze-vissza csapongtak. A torkom elszorult. A könnyeim pedig megállíthatatlanul patakzottak. 

Próbáltam imádkozni, de abban a pillanatban Isten nagyon távolinak tűnt. 

Nagyon nehéz Isten jóságát tudatosítani magadban akkor, amikor úgy érzed, hogy az életből a jó majdnem teljesen kiveszett. 

Ezek a pillanatok aztán tükröt tartanak elénk, hogy Isten Igéje igazán mélyen a szívünkben gyökerezik-e. És bár a kicsiny világom ringlispilként forgott körülöttem, és semmi biztos sem volt, amibe fogódzkodhattam volna, egy egyszerű kijelentés kristálytisztán bevilágított örvénylő gondolataim közé: „Csendesedj el, és ismerd meg, hogy én vagyok Isten.” (46. Zsoltár 10.b. Vers) 

Újra és újra ezeket a szavakat hallottam. 

Tudtam, hogy nem az elmém mélyéből kapartam elő ezeket a verseket, hanem Isten Szent Lelke szólt hozzám. Ő erősített meg általuk. És ezek a szavak tartottak egyben, amikor a körülményeim szét akartak szedni engem. 

Nem tudom, hogy éppen milyen kemény valóság töri darabokra a lelkedet, de szerintem nem vagyok egyedül a fájdalmammal. Mert az ellenség azon van, hogy tönkretegyen mindent ami jó, ami szent, ami tiszta és igaz. Ő a hazugság atyja, aki azon van, hogy elhitesse velünk, hogy ha az életünk darabokra hullni látszik, akkor számunkra sincs remény. 

De hidd el nekem, aki annyi nehézséggel szembenéztem már az életem során: Sátán hazudik. Isten a Megmentő. Ő a Gyógyítónk. Ő a remény Szerzője. Ő általa tudunk egyedül rendbe jönni. Mert Ő a hatalmas VAGYOK. 

Az örvénylő nehézségek közepette úgy kell kapaszkodnunk azonban a következő igazságokba, mintha az életünk függne tőlük:

1.,      Isten a szeretet, és soha sem fog magunkra hagyni bennünket.


2.,      Ez nem a mi harcunk. Ez a harc az Úré. Engedd, hogy Ő harcoljon érted. Az így megőrzött      erőddel pedig úgy mélyülj el Isten Igéjében, mint soha azelőtt. Nekünk egy dolgunk van: Legyünk engedelmesek Istennek. Isten aztán győzelemre fogja vinni ezt a küzdelmet.


3.,      Lehet, hogy ez a küzdelem nem lesz egyszerű, vagy gyors leforgású, de a diadalt azok fogják megtapasztalni, akik bíznak Istenben.


4.,       Isten akkor is Jó, ha az életed körülményei oly sötétek amelyre sohasem számítottál. Isten akkor is Jó, ha a környezeted gonosz. Isten akkor is Jó, amikor minden reménytelennek tűnik. Isten akkor jó, és teljes bizodalmaddal belé kapaszkodhatsz, amikor mindenki és minden gyanús körülötted.


5.,       Isten sohasem hagy cserben bennünket. Ne próbálj emberileg belekontárkodni olyasmibe, amire nem kaptál felhatalmazást. Ne próbáld manipulálni és irányítani az eseményeket, és ne azzal őröld fel az energiádat, hogy a miérteket kutatod. Engedd át Istennek a terepet, és mentesítsd magad attól, hogy az emberileg lehetetlent próbáld megoldani.

Kedves barátom, imádkozom érted. Fogódzkodjunk össze, mi, Jézust szerető lányok, asszonyok és jelentsük ki együtt, hogy annak ellenére, hogy bár nincs válasz minden kérdésünkre, mi mégis, a nehézségeinkben Istenbe kapaszkodunk, és egyedül Őbenne bízunk, aki minden kérdésre ismeri a választ. 

Ha - elcsendesedünk – meg fogjuk tapasztalni, - hogy ISTEN JÓ! 

Drága Uram! Úgy döntöttem, hogy átadom minden nehézségemet a kezedbe a mai napon. Elcsendesedem, és elismerem, hogy egyedül Te, és csakis Te vagy Isten. Jézus nevében, Ámen. 

„Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem. „ 13. Zsoltár 5. vers

(Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotional, Lysa TerKeurst: Devastated but not Destroyed, February 28, 2019,  Fotó:pinterest.com)